Kategória: Lifestyle 1 / 5 oldal

35 éves az Etnies

Az idei év igazán különleges a kaliforniai cég számára, hiszen most ünneplik fennállásuk 35. évfordulóját. Érdemes belegondolni, hogy itthon még a rendszerváltásra készülődött az ország, a gördeszkázás pedig nagyon gyerekcipőben járt, amikor az Etnies piacra dobta az első pro gördeszkás cipőjét.

Natas Kaupas 1990-ben

Az Etnies története viszont nem az Államokban kezdődik, hanem itt az öreg kontinensen, hiszen a márkát Párizsban indították világhódító útjára Etnics néven. A cég történetének kulcsfigurája Pierre André Senizergues, aki a nyolcvanas évek egyik meghatározó gördeszkása volt. Pierre Párizs mellett nőtt fel és a párizsi Technológiai Egyetem mérnöki karán szerzett diplomát. A gördeszkázás mellett az IBM-nél dolgozott, majd 1985-ben Kaliforniába költözött, ahol már csak a sport karrierre koncentrált. Egészen elképesztő eredményekkel a háta mögött, 1986-ban jutott el odáig, hogy befejezze profi deszkás karrierjét, és valami más területen kamatoztassa tapasztalatait.

/Eredményei: tizenkétszeres francia bajnok, kilencszeres Európa-kupa győztes, ötszörös Európa-bajnok, kétszeres világkupa győztes és egy világbajnoki címet is magáénak tudhat./

A nyolcvanas évek második feléig nem léteztek profi gördeszkás cipők. Az akkori riderek „sufnituning” megoldásokkal próbálták a nekik szánt modelleket használhatóvá tenni. Pierre a profi pályafutása során összegyűjtött tapasztalatait az Etnies-nél kezdte kamatoztatni, ahol az első valóban gördeszkázásra tervezett cipők fejlesztésén dolgozott. A világ első pro modelljével 1987-ben jött ki a cég, és Natas Kaupas nevével fémjelezték, aki személyesen részt vett a tervezésben is. 1988-ban pedig megjelent az első olyan cipő, amit teljes egészében Pierre fejlesztéseivel dobtak piacra. A modell hatalmas sikert aratott az amerikai piacon is, így megszilárdította az Etnies pozícióját.

A kilencvenes években sorra adták ki a jobbnál- jobb modelleket, és olyan deszkások lábára terveztek cipőket, mint Mike Vallely, Sal Barbier vagy Rune Gilfberg.

Senizergues közben három önálló brandet indított /éS, Emerika, ThirtyTwo/, majd felvásárolta az Etnies-t is. 1996-ban összevonta a cégeket, és megalapította a Sole Technology-t, ahol a mai napig személyesen is dolgozik az új termékeik fejlesztésén. 2003-ban elindították, a Sole Technology Intézetet, ahol a legmodernebb eszközök segítségével dolgoznak a cipők tervezésén. A különböző laborokban olyan kutatásokat végeznek, amik rávilágítanak, hogy pontosan hol és milyen terhelés éri a deszkások lábát a trükkök közben. Így egyrészt kényelmesebb, másrészt tartósabb cipőket tudnak gyártani. Ennek a kutatásnak az egyik eredménye a néhány éve debütált Michelin talp. A Sole laborjaiban rájöttek, hogy egyszerűen nem tudnak eléggé tartós gumit fejleszteni a cipők talpához. Ezért keresték fel az autóipari gyártót, akiknek érthető okokból sokkal több tapasztalata van a gumigyártásban. Az ötlet bejött, hiszen mára a Marana második generációja lett a cég egyik legnépszerűbb terméke, és akinek már volt a lábán tudja, hogy tényleg egy extrém tartós lépőről van szó.

Közben folyamatosan dolgoznak ökológiai lábnyomuk csökkentésén is. 2011 óta fut a „Buy a shoe, plant a tree” nevű projekt, aminek a keretei között a cég már több mint 2 millió fát ültetett. Erről már korábban is írtunk: itt.

Szóval az Etnies és Pierre André Senizergues rengeteget tett az elmúlt 35 évben azért, hogy az egyszerű tornacipőktől eljuthassunk a ma ismert gördeszkás darabokig.

Elrajtolt az Attitude Skateboards

A tavalyi lockdown kezdete óta az Attitude Skateboards csapata nem ült a babérjain. Néhány hete számoltunk be róla, hogy megjelent a First Impression trailere, azóta pedig a srácok befejezték a márka weboldalát. Webshopjukon már rendelhetők első kollekciójuk limitált számban elérhető darabjai, és a szinte minden méretben elérhető lapok is. 

Szerencsére a sok-sok év széthúzása után, egyre több olyan kezdeményezéssel találkozni Magyarországon, ami törekszik a gördeszkás közösség összekovácsolására. Például az olyan local skateshopok, mint a Medium, ahol a srácok fontosnak tartják, hogy ne “kivegyenek” a sportból, hanem aktívan a részesei legyenek és tegyenek azért, hogy fejlődjön a hazai deszkázás. Vagy Butha Zomby versenyei a fehérvári parkban, de Keposz vagy a Nagyiccés srácok parképítő törekvéseit sem szabad elfelejteni. Az Attitude Skateboards is ezt a hozzáállást közvetíti, hiszen egy igazi core deszkások által életre hívott brandről van szó, ami aktív résztvevőjévé kezd válni a gördeszkás szubkultúrának. A márka már ismerős azoknak, akik otthonosan mozognak ebben világában. De miről is szól pontosan ez az egész? 

Forray Péter és Szikora Bálint ezerrel dolgozik azon, hogy legyen egy komolyan vehető hazai gördeszkás brand. A srácok különösen figyelnek a minőségre, ruháik kiváló anyagokból, prémium nyomással készülnek. Deszkáik pedig Magyarországon, a Cirus műhelyében, Bolvári Dani kezei között születnek, akinél senki nem ért jobban a gördeszka gyártáshoz kis hazánkban.  A single press technológia biztosítja, hogy mindig tökéletesen egyforma paraméterekkel rendelkezzenek a legyártott lapok. Így, ha megszoktál egy méretet és konkávot, biztos lehetsz benne, hogy a következő lapod is pontosan olyan lesz, mint az előző volt. 

Az Attitude termékek komoly minősége mögött pedig kiforrott ars poetica van, hiszen igyekeznek közvetíteni azt az üzenetet, amit a brand neve is sugall. Mégpedig, hogy a viselkedésünkkel és hozzáállásunkkal befolyásolhatjuk és terelhetjük jó irányba a gördeszkázást és segíthetjük a sportág fejlődését. 

Az Attitude Team-et Fofo és Sziki mellett Karkossiák Zsola erősíti, és például a legutóbbi MGE Skate Jam eredményeit nézve, egy igen erős csapatot sikerült összehozni. A First Impression vidi eddig bemutatott jelenetei alapján pedig még nagyon sok izgalmas történésre számíthatunk majd tőlük. 

Szóval kövessétek őket Instán, Facebookon, Youtubeon, és ami a legfontosabb, böngésszétek a frissen elkészült webshopjukat. Support your local!

///Képek: Pálfi Balázs///

Snowboard kezdőknek

Elkezdődött a snowboard szezon, és bár itthon nem vagyunk eleresztve a hófödte hegycsúcsok számában, kipróbálni, akár a határainkon belül is lehet. Érdemes körülnézni a sítáborok és utazási irodák ajánlatai között is, hiszen jópár kínál kiváló lehetőséget kezdők számára, akar oktatással egybekötve. 

Például az N’joy Service, akik hosszú évek óta szerveznek táborokat, amik a zseniális hangulat mellett, oktatást is kínálnak, ahol profi oktatókkal sajátíthatod el a snowboardozás alapjait.

Itthon már ágyúzzák a pályákat, és úgy tűnik, hogy egy-két héten belül használható hó is lehet, szóval érdemes leporolni vagy beszerezni a felszerelést. Szerencsére, ahogy egyre népszerűbb lett a sportág, úgy nyílt meg több és több lehetőség azok előtt, akik szeretnének belevágni. Összeszedtünk néhány tippet pályákról, felszerelésről és úgy általában a snowboardról.

Story

Persze lehetne onnan kezdeni, hogy az osztrák aranybányászok már a 16.században használtak közlekedésre a snowboardhoz hasonló elven működő eszközöket az Alpokban, de nem érdemes ilyen messziről nekifutni. A valóság az, hogy a snowboardozás a Snurfer 1966-os szabadalmával kezdődött. Sherman Poppen 1965 karácsonyán átalakított egy vizisít, hogy gyerekeivel a michigani házuk mögötti dombon csúszhasson vele. Sherman szerencsére felismerte az eszközben rejlő lehetőségeket, és megkereste egy barátját a Brunswick vállalatnál, hogy kezdjenek valamit az ötlettel. A Brunswick vezetősége pedig nem szerette volna, ha valamelyik konkurensük dobja piacra a Snurfer-t, ezért belefogott a fejlesztésbe. 

Közben az USA-ban a gördeszkázás egyre nagyobb népszerűségre tett szert, ami akkoriban egyet jelentett a lázadással. Mivel a síelés már akkor is nagyon népszerű volt az államokban, a kor fiataljai valami mást akartak csinálni a sípályákon mint a szüleik. Ez pedig remek táptalajt teremtett a Snurfer térhódításának, így több, mint egymillió darabot adtak el belőle az évtized végéig. Évről-évre egyre több és komolyabb versenyt rendeztek az USA államaiban, egyre komolyabb versenyzőkkel. Az egyik ilyen versenyző Jake Burton Carpenter volt, aki egy idő után egyszerűen elérte az eszköz határait, ezért fejlesztésbe fogott, hogy egy olyan deszkát készíthessen, ami jobban irányítható. 1977-ben megalapította a a Burton Snowboards néven futó vállalkozását, és minden idejét a snowboardok fejlesztésének szentelte. Természetesen ennek hamar meg is lett az eredménye a 80-as évek közepére, mivel több mint 1000 alkalmazottat foglakoztattak és évi 200 millió dolláros forgalmat bonyolítottak. A Burton hatalmas hatással volt a snowboardozásra, és jelenleg is a legnagyobb cég a piacon.

Sherman Poppen és Jake Burton

A 80-as évek végére a snowboardozás már világszerte hihetetlen népszerűségnek örvendett. 1987-ben megszervezték az első világkupát, 1993-ban az első világbajnokságot, 98 óta pedig az olimpián is szerepel.

Felszerelés

Az első és legfontosabb lépés, hogy eldöntsük, a snowboardozás melyik ágát szeretnénk kipróbálni, hiszen egészen más felszerelés kell az alpin, és más a freestyle snowboardozáshoz. A Frontside hasábjain a freestyle vonallal foglalkozunk, így az alpin felszerelésre nem térünk ki. A freestyle, ahogy a neve is sugallja, a snowboardozás legszabadabb ága. A freestyleon belül három irányvonalat szokás belőni. Az egyik a slopestyle, amikor kezelt pályákon és az ott kialakított ugratókon, korlátokon deszkázol. A második a Jib, ami annyit tesz, hogy ha esik egy kicsi hó a városban, akkor a köztéri padokat, padkákat, lépcsőket, korlátokat stb. használva snowboardozol. Ez a vonal áll legközelebb a gördeszkázáshoz. A harmadik pedig az a vonal, amit ha egyszer kipróbálsz, jó eséllyel, soha többé nem akarsz majd mást csinálni: ez a freeride vagy backcountry. A lényege, hogy nem a kiépített pályákon hanem a szűzhavas hegyoldalakon csúszól. Persze ehhez már komoly tudásra és felkészültségre van szükség, így érdemes a kezelt pályákon kezdeni. 

Fotó: Pálfi Balázs

Amikre szükséged lesz: deszka, kötés, bakancs, ruházat, síbérlet és elszántság. Amíg nem alakult ki, hogy merre szeretnél elindulni, érdemes bérelni a deszkát, kötést esetleg a bakancsot is. Olyan helyre érdemes menni, ahol jó minőségű, karbantartott felszerelést kapsz. Egy tákolt deszka, vagy gagyi kötés csak arra jó, hogy elvegye a kedved az egésztől, és árban nincs nagy különbség. 

A deszka méretét úgy tudod belőni, hogyha egyenes állsz, az álladig kell, hogy érjen. Később ez a méret változhat, hiszen pl. mély hóban jobb egy hosszabb deszkával csúszni. Az alap deszka piskóta formájú, mindkét vége felhajtott és két alap profilja lehet. Az egyik a chamber, a másik a rocker. Természetesen millió változata létezik már, de ebből a két profilból indul az összes. A chamber lapot úgy lehet felismerni, hogy a földre fektetve a közepe a levegőben van, míg a rocker középen támaszkodik és a végei vannak a levegőben. 

A különbség az irányíthatóság. A chamber lapokkal sokkal határozottabban lehet kanyarodni, mert a lap segít a terhelést átvinni az élekre, cserébe ha hibázol, büntet. A rocker lapok barátságosabbak, megengedőbbek a hibákkal szemben, tehát nehezebben akadnak le, viszont kevésbé határozottak a fordulóknál. Megoszlanak a vélemények, hogy melyik lap jobb egy kezdőnek, de ha magabiztosan szeretnéd megtanulni a lap kezelését, akkor a chamber a jó választás. Ha extrém nagy lábad van, akkor érdemes Wilde deszkát választani, hogy ne lógjon le a bakancs, de alapvetően a deszka hossza meghatározza a szélességét, így a testmagasságod alapján stimmelni fog a szélessége is. 

Ha megvan a deszka, kell egy kötés, ami biztosan tartja a bakancsot. Sokak szerint a kötés a szett legfontosabb része. Rengeteg változat létezik, az alap racsnis kötésektől kezdve a step in-en át a step on-ig. A lényeg, hogy mivel a freestyle snowboardozáshoz puha bakancsot használunk, ehhez való kötést kell választani, a bakancshoz illő méretben.  

A bakancsok között is órákig lehet válogatni. A fő különbség a keménységben és a fűzőrendszerben van. Az alap befűzős is jó választás, de nagyon kényelmes tud lenni egy gyorsszorítós baki, amikor beülnél egy kicsit hüttézni, vagy csak simán meglazítanád a felvonón. Érdemes az üzletben kikérni az eladók véleményét. Nagyon fontos, hogy kényelmes bakancsot válassz, ami jól tartja a lábad és stimmel a mérete. 

Ruházat: vízálló, lélegző, kifejezetten erre tervezett ruhákat válassz, mert egész nap a hóban és a hidegben leszel. Nagyon sokat javít a komfortérzeteden, ha a megfelelő öltözéket viseled. Rétegesen öltözz, válassz egy megfelelő aláöltözetet, ami segít, hogy ne fagyj át, és közben kiengedi az izzadságot is. Többféle vastagság létezik, általában a mid aláöltözetek kb. mindenhova megfelelnek. Érdemes egy technikai pulcsit is beszerezni, de valójában, ha kezelt pályákon csúszol, nincs nagy különbség egy jó minőségű pulóver és egy technikai pulóver között. Ami elengedhetetlen az egy technikai kabát és nadrág szett. Két fontos infót fogsz találni a címkéken: a vízállóságot és a légáteresztés. 10 000 – 15 000 mm-es vízállóságtól már nem fogsz beázni, ha pedig egy fokkal komolyabbat veszel, akkor már egy visszafogottabb freeridera is használhatod a jövőben. A légáteresztés 5000 g-tól már biztosítja azt, hogy az izzadság el tudjon párologni. A béleltségét érdemes ahhoz igazítani, hogy mennyire vagy fázós, de jellemzően a pályákon való csúszáshoz nem kell nagyon meleg ruházatot választani. Sokan a kantáros nadrágot szeretik, mert nagyobb felületen véd, és sokkal kisebb az esélye, hogy bejut a hó. Ezen nem szabad spórolni, mert egy beázás hamar letöri a lelkesedést, és egy jó minőségű szett évekig kiszolgálhat, viszont fontos szem előtt tartani, hogy teljesen felesleges kezdőként a legújabb kollekciók darabjait vadászni (profiként is felesleges).

A védőfelszerelés mindig érdekes kérdés, a sípályák nem teszik kötelezővé, viszont ajánlott a használatuk. Alapvetően ha a pályán tartózkodsz és betartod a szabályokat, akkor kicsi az esélye a komoly sérüléseknek. Ha nincs semmilyen hasonló sportban tapasztalatod, és nem esel túl ügyesen, vagy csak tudod, hogy hajlamos vagy lekoppintani a fejedet, akkor szerezz be egy frankó kupakbukót. Nem ciki védőfelszerelést használni, és ha magabiztosabbnak érzed tőle magad, akkor csak nyertél az ügyön. Ha idővel eljutsz odáig, hogy bemerészkedsz a snowparkba, akkor viszont kötelező a sisak és a legtöbb pályán nem is engednek az elemekre nélküle. 

Fotó: Pálfi Balázs

Ha megvan a felszerelés, a következő lépés, hogy találj egy megfelelő pályát, és valakit, aki segít elsajátítani az alapokat. Sajnos itthon nem dúskálunk a lehetőségekben, de kisebb pályák az ország több pontján felfedezhetők. Viszont beülős felvonó csak Eplényben és Mátraszentistvánon van. Természetesen érdemes körbenézni a szomszédos országokban is, hiszen nagyobb síterepek már néhány órás autóútra is vannak. A legtöbb pályán lehet oktatásra jelentkezni, ami általában nem egy megfizethetetlen dolog. Természetesen a legjobb, ha van olyan ismerősöd, aki évek óta snowboardozik és stabil alapokkal és megfelelő türelemmel rendelkezik, hogy megmutassa az alapokat. Egyedül nagyon nehéz megtanulni snowboardozni, és olyan rossz beidegződéseket szerezhetsz, amiket utána rengeteg gyakorlással lehet csak javítani.

A pályákon mindig tartsd be az előírásokat és az íratlan szabályokat is! Sajátísd el a síkresz szabályait és a pályákon használt jelzések jelentését! Magyarországon az utóbbi években már javult a helyzet, de még mindig sokszor találkozni a pályák közepén, vagy a letörések takarásában uzsonnázó családdal, bakancsot igazgató riderekkel stb.

Ami biztos, hogyha stabilan megtanulod az alapokat, egy olyan sport kapuja nyílik meg előtted, ami a szabadságról és a saját határaink kitolásáról szól. Rengeteg élményt szerezhetsz, fantasztikus embereket ismerhetsz meg közben, és biztos, hogy egy idő után pedig megváltoztatja gondolkodásod és azt, ahogyan a világot szemléled. 

Így változnak az ősi sziklák skateparkká

Larvik Norvégia egyik jelentős kikötője, viszont az utóbbi évszázadokban inkább az ott bányászott Larvikite gránitról lett ismert, amit itthon kék gyöngy gránitként fut és a kissé giccses, de high-end otthonok elengedhetetlen eleme. A Larvikite egy nagyon erős, kopásálló anyag, így tökéletes világhírű középületek burkolására vagy egy skateparkhoz, amit az örökkévalónak építenek.

Az Enjoi team zseniális ridere, Didrik „Deedz” Galasso Larvikban nőtt fel, így amikor felmerült egy városi skatepark építésének lehetősége, felkérte néhány barátját Torey Pudwill, Angelo Caro és Chris Haslam személyében, hogy segítsenek megtervezni a új parkot. Természetesen a srácok kaptak az alkalmon és Larvikba utaztak, ahol a park tervezése közben volt lehetőségük a Lundhs Real Stone bányáját is meglátogatni, és kipróbálni, hogy milyen a frissen fejtett, 300 millió éves paleozoikumi köveken deszkázni.

Chris Haslam – Bs Noseblunt

A Red Bull jóvoltából pedig betekinthetünk a projekt hátterébe, hiszen a Red Bull Media House csapata a Skate Originals sorozat részeként elkísérte a srácokat a tripre.

///Képek: Gaston Francisco – Red Bull///

Attitude – First Impression trailer

A mai napon jelent meg az Attitude Skateboards trailere a Firs Impression című videóhoz, amit a srácok (Forray Péter, Szikora Bálint, Karkossiák Zsolt) a márka bemutatkozásához készítettek. ’19 tavaszán kezdték forgatni az első snitteket Molnár Balázzsal a kamera mögött, aki jelenleg az utolsó simitásokat végzi.

Sajnos az idei év sok tekintetben nehezítette a forgatást és a premier szervezését is, így a bemutatóra még várnunk kell. Érdemes követni az Attitude Skateboards történéseit Facebookon vagy Instagrammon, hiszen amint a vírushelyzet engedi, érkezik a First Impression premierje, amit mindenképpen személyesen, közösen a rég látott barátokkal, egy szórakozóhelyen szeretnének megszervezni.

A forgatásról így meséltek a srácok:

„Leginkább a fővárosban forgattunk, de néhány vidéki spothoz is sikerült eljutni. Egy horvátországi mini tripet is sikerült összehozni, Fofo, Zsolti és Bazsi voltak néhány városban pár napot, valamint Kassán is volt egy egy napos session. Sok vidéki és külföldi trip be lett még tervezve, de idővel a járványhelyzet miatt és a korlátozásokból kifolyólag sajnos elég kis vonzáskörzetben tudtunk csak mozogni, viszont így is sikerült összegyűjteni egy nagyfilmre való anyagot. Lesz benne szokásos, lesz benne új, és lesz benne erős is, álljatok készenlétben, mert a film a korlátozások feloldása után bármikor megérkezhet! Addig is csekkoljátok az előzetest!”

Már a trailer alapján is látszik, hogy Molnár Balázs nagyon profi munkát végzett az Attitude team pedig mindent megtett, hogy legyen mit átnézni a vágóasztalon. Biztos, hogy egy nagyon erős filmmel lett gazdagabb a magyar gördeszkázás. Alig várjuk a premiert.

The Magnet Projects – Interjú

Szörf; szabadság, a határok feszegetése, a mozdulatok tökéletesre csiszolása és egy életstílus. Ez az a sport, ami szerintem leginkább jelképezi azt, amiről az extrém sportok szólnak. Az európai tengerpartok mentén elég könnyen bele lehet futni olyan arcokba, aki egy időre (vagy örökre) az addigi életüket maguk mögött hagyva a szörfözésnek szentelik minden idejüket. Eva és Zoli is hasonló karakterek, akik a The Magnet Projects néven működő vendégházból mozgatják a szörfös szubkultúrát a Portugál óceánparton. 

Ti hátra hagytatok mindent?

Részben igen. A megszokott biztonságot, az otthoni karrier lehetőségét, családot és barátokat. Ami viszont jó dolog, hogy azért így is elég gyakran tudunk hazamenni, illetve hozzánk is sok ismerős jár. 

Hogy kötöttetek ki Portugáliában?

Egy 7 hónapos közép-amerikai túra, 3 közös francia nyári és 2 osztrák téli szezon után döntöttünk úgy, hogy ideje egy saját ötletbe belevágni. Azt tudtuk, hogy az óceánnál akarunk letelepedni, emellett még nagyvárost és hosszú nyári szezont is akartunk, jó hullámokkal. Ami fix volt, hogy Európában akarunk élni, a kultúra, a család és a barátok közelsége miatt. Így már csak 3 szörfös ország maradt, Franciaország, Spanyolország és Portugália. Lisszabon közelsége, a jó klíma és a megengedhető életszínvonal miatt lett Portugália a befutó.

Mindketten több sportot próbáltatok már, miért a szörf lett a nagy szerelem? Mit jelent számotokra a szörfözés?

Én 10 évig versenyszerűen úsztam, a vízben érzem legjobban magam. A versenysport befejezése után az úszás picit unalmassá vált, de a szörfben megtaláltam azt a plusz adrenalint, ami szerintem egy életre megfertőzött. A gördeszka és a snowboard is közel állnak hozzám, de szörfben kisebb a sérülésveszély.

Szabadság, természet, egészség, valamint állandó kihívás és változatosság. Nem igazán tudnék más tevékenységet mondani, ami ennyire kikapcsolja a gondolatainkat.

Eva a holland nemzeti sportot, a field hockey-t űzte hosszú éveken át. Neki a szabad életmód, az egyszerűség és a természet közelsége a legmegnyerőbbek a szörfben.

Honnan jött a The Magnet Projects ötlete?

2014-15-ben együtt végigutaztuk Közép-Amerikát, és nagyon sok szörf hostel-ben szálltunk meg. Volt ami nagyon tetszett és volt ami egyáltalán nem. Megtapasztaltuk, hogy vendégként mi az ami nekünk bejön és itt jött az ötlet, hogy csináljunk mi is egy vendégházat, köré építve a szörfoktatást és a vendéglátást. A Magnet 2 pólusa az óceán és a város, a természet és a kultúra. Ez mind megvan itt Portugáliában. A logónkban látható 2 hal pedig nyilván bennünket, a mágnes 2 pólusát is szimbolizálja.

Az tisztán látszik, hogy rengeteg munka van mögöttetek. Voltak nehézségek? 

Igen, sokat beletettünk, de saját biznisszel csak így lehet. A kemény munka eredménye mindig meglátszódik, de ennek a fordítottja is igaz. 

Az első évben minden megtakarításunkat belepumpáltuk és nyilván idő volt az is, amíg megismertek bennünket. Sokat köszönhetünk a barátainknak, akik terjesztették a hírünket.

Az idei, 2020-as évet az első évünkhöz tudnám hasonlítani, minden bizonytalan, olyan mintha előről kezdenénk az egészet. Persze nem adjuk fel, hamarosan elvonulnak a felhők..

Zoli, azt olvastam, hogy Kaliforniában tanultál meg szörfözni. Hogy kerültél oda?

2007 szeptemberében kerültem ki, egy évet dolgoztam egy helyi Hilton szállodában. Kb. 20km-re laktam Huntington Beach-től és Newport Beach-től, így elkerülhetetlen volt, hogy kipróbáljam a szörföt.

Különböző csomagokat lehet nálatok választani. Mit ajánlanátok azoknak, akik még nem álltak deszkán?

Többnyire egy hétre jönnek hozzánk a vendégek, ahol 5-6 napos oktatáson vesznek részt. Ennyi idő biztosan kell az alapok stabil elsajátításához. 

Felkészülésként az úszást, fekvőtámaszokat és állóképességi edzést szoktuk javasolni. A leghatékonyabb persze, ha valahonnan szereztek egy régi deszkát és azzal eveztek a Balcsin.

Úgy tűnik, elég mélyen benne vagytok a helyi szörfös szubkultúrában. Milyen volt megismerni a helyi arcokat?

Igen, 4 év alatt már kialakult egy baráti kör, valamint jóban vagyunk jó néhány szörfössel is.

Keressük az együttműködési lehetőséget szörfsulikkal, éttermekkel, fotósokkal és néhány surfshop-pal is. Időbe telt beilleszkedni, de a portugálok nagyon nyitottak és elfogadóak.

Togo, Budapest, Hága, Bangkok, Lisszabon, California. Rengeteg helyen éltetek/jártatok, hol érzitek otthon magatokat? Costa da Caparica a végleges? 

Mondjuk úgy, hogy a következő 5 éves terv is ide szól. Az, hogy a gyerkőcök hol kezdik majd az iskolát, majd még kiderül.

Kész vagytok?

Szerintem sose leszünk kész, mindig jönnek új tervek és ötletek. Viszont elégedettek és boldogok vagyunk már a jelenlegi életünkkel is.

Ha kedvet kaptál, itt éreheted utol Eva-t és Zolit:

www.themagnetprojects.com

És midenképp kövesd őket a social medián, hiszen fantasztikus képeket és inspiráló storykat osztanak meg: Facebook, Instagram.

///Képek: The Magnet Projects, Hambalkó Bálint, Domolky Dániel///

Go Skateboarding Day

Újra elérkezett Június 21, amit a gördeszkások világszerte legalább annyira bevéstek a naptárukba, mint a karácsonyt, hálaadást, hanukát, stb. És mivel a szerk. naptárában is hatalmas betűkkel szerepel ez a nap, összeszedtük, hogy hol és milyen módokon ünnepelhetitek ezt a jeles napot.

A Go Skateboarding Day az IASC /International Association of Sakteboard Companies/ hívta életre, az ötlet pedig Kerel „SriKala” Roach és Bryan Chin fejéből pattant ki 2002-ben New York-ban, és eredetileg All Star City Skate Jam néven futott. Két rövid év után már olyan sokan ünnepelték, hogy át is nevezték Go Skateboarding Day-re, és nem hivatalosan, de ez lett a gördeszkázás világnapja. Az elnevezés az akkoriban Amerika szerte elég népszerű No Skateboarding tábláktól ered. Olyan sok volt belőlük, hogy néhány gördeszkás cég még marketingkampányt is épített rá. Az Emerika például minden terméke mellé egy „G” feliratú matricát adott. Természetesen rengeteg összetűzést okozott a hatóságokkal a táblák átfirkálása, átragasztása, viszont a gördeszkázás népszerűsödése töretlen maradt, így lassan kikoptak a táblák az amerikai utcaképből.

Szóval Boldog Go Skateboarding Day-t mindenkinek!

Programok a hétvégére:

A Medium Skateshop akciókkal, kiállítással és egy varázslatos trükk kalappal készül. Facebook event

Mivel idén sajnos nem lehetett /éljen/ Május elsején együtt elgurulni Veszprémből a Balcsira, így a Stég most hétvégére tervezte be az ünnepi gurulást. Szóval Éljen GSD! Facebook event

A Store 13 egy maratoni Game of Skate-re invitál mindenkit. Komoly nyeremények, jó deszkázás, csapatépítés garantált. Facebook event

Ha pedig nem szeretnél még nagyon vegyülni, akkor kötelező egy Game of Skate a haverokkal.

Free Movement Skateboarding

Vajon mi teszi a gördeszkázást különlegessé? Gondoljunk bele, csak egy falap négy kerékkel, mégis képes volt fantasztikus közösségeket kialakítani, világszerte hatalmas hatással volt a zenére, a vizuális kultúra rengeteg ágára, és milliók gondolkodását határozza meg. Ez az egyszerű eszköz képes arra, hogy összekovácsolja az embereket, hogy eltörölje a köztünk feszülő értelmetlen határokat és kiragadjon a hétköznapokból. 

A Free Movement Skateboarding nevű szervezet pontosan ezt a hatást igyekszik felhasználni arra, hogy a jelenleg elképesztően túlzsúfolt görög menekülttáborok lakóit kihúzza a gyötrelmes mindennapokból. Ruby Mateja és Will Ascott azzal a céllal hozta létre az FMS-t, hogy  ha csak egy kis időre is, de átadhassa nekik azt az érzést és szabadságot, amit számunkra a gördeszkázás jelent. 

Will Ascott a Jenkem-nek foglalta össze egy cikkben, hogy mi történt velük az elmúlt években. 

„Három évvel ezelőtt, amikor Ruby és én lehajtottunk az Olaszországból induló kompról a Görög tengerparton gyönyörű olajfa ültetvények és a kék tenger látványa üdvözölt minket. Nagyon izgatottan és naivan kezdtünk bele a projektünk megvalósításába, az Egyesült Királyság NGO Help Refugees támogatásával. 

A támogatás összegéből el tudtuk indítani a Free Movement Skateboarding-ot, hogy a görög menekülttáborok fiatal lakóinak megmutathassuk a gördeszkázást, és lehetőséget biztosítunk a sport elsajátítására. 

Amikor elindultunk Londonból, rengeteg kérdés volt a fejünkben. Vajon, hogyan segíthet a gördeszkázás a rendkívüli nélkülözés környezetében? Milyen szerepet játszhat az évek óta tartó gazdasági válság megszorításai közt? És hogyan lehet kitörési lehetőség azoknak a bevándorlóknak, akik a jobb élet reményében hátra hagytak mindent? A projekt előkészítése során többször jártam ezekben a táborokban és egyértelmű volt számomra, hogy a mindennapi szükségletek biztosításán túl nem sokat tud tenni egy ilyen környezet az ott élő tizenévesekért. Már akkor is éreztem, hogy a gördeszka nagyszerű lehetőséget biztosíhatna ezeknek a fiataloknak. 

Bár nem voltunk teljesen biztosak a dolgunkban, három területen kezdtünk bele a munkába, amik azóta a FMS alappillérjeivé váltak. Az első célunk az volt, hogy a nemek közti különbségekről való gondolkodást alapjaiban változtassuk meg. Másodszor a helyi integrációt tartjuk fontosnak. Lehetőséget biztosítunk a helyi lakosságnak, hogy részt vegyenek a programjainkban, így kulcsszerepet játszanak a menekültek beilleszkedésében, a skateparkokban és azon kívül is. Végül a gyerekek mentális fejlődését és traumáik feldolgozását segítjük egy szakértőkből álló csapat segítségével. 

Athénba érkezésünk után Benji Sowter ácsmester vezetésével olyan elemeket gyártottunk, amiket úgy lehet egymásba pakolni, mint a matrjoska bábukat. Az első spot, ahol felállítottuk őket egy kosárlabda pálya volt, egy köpésre egy ókori iskolától, ahol most hajléktalanok alszanak, egy külvárosi közösségi központ közelében. Az első napokban a közeli általános iskola diákjai kezdtek érdeklődni, majd szép lassan megjelentek a menekült gyerekek is. Eleinte hatalmas kihívás volt, hiszen a környék gyerekei egészen más traumákkal érkeztek, mint a bevándorlók. Viszont az első sikerek, egy-egy méter gurulás, esetleg egy trükk, szépen lassan elmosta a köztük lévő távolságot. Az a fajta koncentráció, ami a gördeszkázáshoz szükséges segített ezeknek a fiataloknak, hogy ne a problémáik legyenek fókuszban. 

Ezek a gyerekek pont úgy megszerették a gördeszkázást, mint te vagy én. És nagyjából ez az egyetlen dolog az életükben, ami homogenizálja őket. Egyébként minden tekintetben, személyiségükben és migrációs állapotukban egyediek. Afgán, szíriai, görög, iráni, kongói, spanyol … 5 vagy akár 22 évesek. Keresztények, muzulmánok, ateisták. Nincs konkrét elképzelés arról, hogy kikkel foglalkozunk, hiszen nem lehet sztereotipizálni a menekülteket. A sztereotípia, amit a hírekből ismerünk a média és a politikusok tévedése, azoké, akik profitálnak abból, ha félsz más emberektől.

2019 szeptemberében, ahogy a programunk lendületet kapott, a görög újságok kezdőlapjai tele voltak ezekkel a sztereotípiákkal. Egy hajnalban a menekült családokat kilakoltatták és egy korinthoszi központba szállították. A gyerekek nem kaptak többé iskolai oktatást, sem egészségügyi ellátást. A helyi görög gyerekek pedig nem értették, hogy hova lettek új barátaik, akikkel együtt tanulnak nálunk gördeszkázni. Azt hiszem egy ilyen eseményt egy gyereknek rettenetesen nehéz feldolgozni. 

Közben több menekülttábort is bevontunk a programba, mert azt látjuk, hogy a táborokban uralkodó unalom felőrli a fiatalok lelkét. Egy év után a Dán Menekültügyi Tanács több tucat gördeszkával támogatott meg minket, hogy a rendszeresen részt vevő gyerekeknek saját hardware-t tudjunk biztosítani. Hihetelen volt látni, ahogy ezek a gyerekek kis gördeszkás mikrokozmoszokat alakítottak ki szerte Görögországban. A saját világukban pedig, nincsenek Afgánok, Szírek, Görögök,Irániak, Kongóiak, keresztények, muzulmánok vagy ateisták. Csak gördeszkások.”

///Linómetszetek: Will Ascott///

Gyönyörű surf film a Vans-től

Már régóta lehetett pletykákat olvasni arról, hogy a Vans és Wade Goodall filmet készítenek, de sokáig úgy tűnt, hogy ez csak pletyka marad. Végül minden előzetes figyelmeztetés nélkül megjelent a Pentacostal. Shane Fletcher rendező keze alatt, az Ausztrál mozi hangulatát idézve, született meg ez a fantasztikus szörf opera. A film gyönyörűen ötvözi a kézzel rajzolt animációk, a hibátlan operatőri munka, és a zseniális zenék érzelmi hatását. Wade 1500 rajzot és festmény készített a filmhez, és a legvadabb ausztrál hullámokat kereste meg a forgatáshoz.

„A film minden eleme azt a művészi célt szolgálja, hogy jelenetei egy emléknek tűnve mutassák be a szörfözés esztétikáját.” – mondta Goodall a film bemutatója után.

A csapat szerint a Pentacoastal eredeti lendülete Wade volt, a végeredmény pedig Shane és a Vans kreatív látomásainak élénk együttműködése. A szürreális hullámokkal és távoli tájakkal terhelt Pentacoastal kétségkívül az egyik legjobb szörfös film, amit valaha láttunk.

A legjobb deszkás podcastek

Ha már unod a Netflixes sorozatokat és már az összes Attenborough dokut ledaráltad: összeszedtük a legjobb gördeszkás podcasteket, amiket érdemes hallgatni.

The Nine Club

Rögötön elsőként (a személyes kedvencünk) a legismertebb gördeszkás műsor amit hallgathatsz. Chris Roberts és haverjai, igazi legendákkal beszélgetnek. Riderek, zenészek művészek osztják meg életüket Chris nagyon jól irányzott kérdései közt terelgetve.

Új részek hetente: Itt

All I Need

A 2012 óta létező csatorna, Anthony Shetler szerkesztésében, hasonló mint a Nine Club, viszont az ismert deszkások mellett az élet nagy kérdéseivel is rendszeresen foglalkozik. Élet, halál és gördeszkázás.

Szintén hetente: Itt

The Skatepark Podcast 

Sokkal inkább a gördeszkázás technikai oldalával foglalkozik a Tony Hawk Foundation által létrehozott podcast. Peter Whitley és Alec Beck rengeteg hasznos témával foglalkozik, a félcső és padka felújítástól kezdve a helyi gördeszkás közösség összekovácsolásáig.

Havonta kétszer: Itt

Quell Party

Gördeszkás csajoktól gördeszkás csajoknak. True vendégek, mint Elissa Streamer, Amelia Brodka vagy Kristin Ebeling, a Skate Like A Girl igazgatója. Laza kötetlen beszélgetések érdekes háttérinfókkal.

Teljesen random időközönként: Itt

The Bunt

Nagyon pörgős, régóta futó sorozat Cephas Benson és Donovan Jones műsorvezetők körbejárják a gördeszkás szubkultúra minden szegletét. Izgalmas, nyers, kötelező.

Hetente: Itt

Skatosis

Ha igazán érdekes beszélgetéseket akarsz hallgatni, akkor eressz össze valakit aki a 70-es években már deszkázott egy olyan arccal aki 2000 után kezdte. Drew Domkus és Aaron Monte pontosan ez a páros, és a köztük lévő 20 év korkülönbség és teljesen eltérő személyiségük teszi izgalmassá a Skatosis-t. 120 epizódon át ugrálnak időben és térben az amerikai deszkás kultúra helyszínein.

Hetente: Itt

BS With TG

Egy legenda és egy mikrofon. Tommy Guerrero kéthetente leül a mikrofonja elé és teljesen random mesélni kezd egy-egy régi storyt, a tőle megszokott lazasággal. Időnként feltűnik egy-egy vendég, de ez egyértelműen Guerrero memoárja. Az egész nagyon élő, bármeddig el lehet hallgatni.

Kéthetente: Itt

1 / 5 oldal