Elkezdődött a snowboard szezon, és bár itthon nem vagyunk eleresztve a hófödte hegycsúcsok számában, kipróbálni, akár a határainkon belül is lehet. Érdemes körülnézni a sítáborok és utazási irodák ajánlatai között is, hiszen jópár kínál kiváló lehetőséget kezdők számára, akar oktatással egybekötve.
Például az N’joy Service, akik hosszú évek óta szerveznek táborokat, amik a zseniális hangulat mellett, oktatást is kínálnak, ahol profi oktatókkal sajátíthatod el a snowboardozás alapjait.
Itthon már ágyúzzák a pályákat, és úgy tűnik, hogy egy-két héten belül használható hó is lehet, szóval érdemes leporolni vagy beszerezni a felszerelést. Szerencsére, ahogy egyre népszerűbb lett a sportág, úgy nyílt meg több és több lehetőség azok előtt, akik szeretnének belevágni. Összeszedtünk néhány tippet pályákról, felszerelésről és úgy általában a snowboardról.
Story
Persze lehetne onnan kezdeni, hogy az osztrák aranybányászok már a 16.században használtak közlekedésre a snowboardhoz hasonló elven működő eszközöket az Alpokban, de nem érdemes ilyen messziről nekifutni. A valóság az, hogy a snowboardozás a Snurfer 1966-os szabadalmával kezdődött. Sherman Poppen 1965 karácsonyán átalakított egy vizisít, hogy gyerekeivel a michigani házuk mögötti dombon csúszhasson vele. Sherman szerencsére felismerte az eszközben rejlő lehetőségeket, és megkereste egy barátját a Brunswick vállalatnál, hogy kezdjenek valamit az ötlettel. A Brunswick vezetősége pedig nem szerette volna, ha valamelyik konkurensük dobja piacra a Snurfer-t, ezért belefogott a fejlesztésbe.
Közben az USA-ban a gördeszkázás egyre nagyobb népszerűségre tett szert, ami akkoriban egyet jelentett a lázadással. Mivel a síelés már akkor is nagyon népszerű volt az államokban, a kor fiataljai valami mást akartak csinálni a sípályákon mint a szüleik. Ez pedig remek táptalajt teremtett a Snurfer térhódításának, így több, mint egymillió darabot adtak el belőle az évtized végéig. Évről-évre egyre több és komolyabb versenyt rendeztek az USA államaiban, egyre komolyabb versenyzőkkel. Az egyik ilyen versenyző Jake Burton Carpenter volt, aki egy idő után egyszerűen elérte az eszköz határait, ezért fejlesztésbe fogott, hogy egy olyan deszkát készíthessen, ami jobban irányítható. 1977-ben megalapította a a Burton Snowboards néven futó vállalkozását, és minden idejét a snowboardok fejlesztésének szentelte. Természetesen ennek hamar meg is lett az eredménye a 80-as évek közepére, mivel több mint 1000 alkalmazottat foglakoztattak és évi 200 millió dolláros forgalmat bonyolítottak. A Burton hatalmas hatással volt a snowboardozásra, és jelenleg is a legnagyobb cég a piacon.
A 80-as évek végére a snowboardozás már világszerte hihetetlen népszerűségnek örvendett. 1987-ben megszervezték az első világkupát, 1993-ban az első világbajnokságot, 98 óta pedig az olimpián is szerepel.
Felszerelés
Az első és legfontosabb lépés, hogy eldöntsük, a snowboardozás melyik ágát szeretnénk kipróbálni, hiszen egészen más felszerelés kell az alpin, és más a freestyle snowboardozáshoz. A Frontside hasábjain a freestyle vonallal foglalkozunk, így az alpin felszerelésre nem térünk ki. A freestyle, ahogy a neve is sugallja, a snowboardozás legszabadabb ága. A freestyleon belül három irányvonalat szokás belőni. Az egyik a slopestyle, amikor kezelt pályákon és az ott kialakított ugratókon, korlátokon deszkázol. A második a Jib, ami annyit tesz, hogy ha esik egy kicsi hó a városban, akkor a köztéri padokat, padkákat, lépcsőket, korlátokat stb. használva snowboardozol. Ez a vonal áll legközelebb a gördeszkázáshoz. A harmadik pedig az a vonal, amit ha egyszer kipróbálsz, jó eséllyel, soha többé nem akarsz majd mást csinálni: ez a freeride vagy backcountry. A lényege, hogy nem a kiépített pályákon hanem a szűzhavas hegyoldalakon csúszól. Persze ehhez már komoly tudásra és felkészültségre van szükség, így érdemes a kezelt pályákon kezdeni.
Amikre szükséged lesz: deszka, kötés, bakancs, ruházat, síbérlet és elszántság. Amíg nem alakult ki, hogy merre szeretnél elindulni, érdemes bérelni a deszkát, kötést esetleg a bakancsot is. Olyan helyre érdemes menni, ahol jó minőségű, karbantartott felszerelést kapsz. Egy tákolt deszka, vagy gagyi kötés csak arra jó, hogy elvegye a kedved az egésztől, és árban nincs nagy különbség.
A deszka méretét úgy tudod belőni, hogyha egyenes állsz, az álladig kell, hogy érjen. Később ez a méret változhat, hiszen pl. mély hóban jobb egy hosszabb deszkával csúszni. Az alap deszka piskóta formájú, mindkét vége felhajtott és két alap profilja lehet. Az egyik a chamber, a másik a rocker. Természetesen millió változata létezik már, de ebből a két profilból indul az összes. A chamber lapot úgy lehet felismerni, hogy a földre fektetve a közepe a levegőben van, míg a rocker középen támaszkodik és a végei vannak a levegőben.
A különbség az irányíthatóság. A chamber lapokkal sokkal határozottabban lehet kanyarodni, mert a lap segít a terhelést átvinni az élekre, cserébe ha hibázol, büntet. A rocker lapok barátságosabbak, megengedőbbek a hibákkal szemben, tehát nehezebben akadnak le, viszont kevésbé határozottak a fordulóknál. Megoszlanak a vélemények, hogy melyik lap jobb egy kezdőnek, de ha magabiztosan szeretnéd megtanulni a lap kezelését, akkor a chamber a jó választás. Ha extrém nagy lábad van, akkor érdemes Wilde deszkát választani, hogy ne lógjon le a bakancs, de alapvetően a deszka hossza meghatározza a szélességét, így a testmagasságod alapján stimmelni fog a szélessége is.
Ha megvan a deszka, kell egy kötés, ami biztosan tartja a bakancsot. Sokak szerint a kötés a szett legfontosabb része. Rengeteg változat létezik, az alap racsnis kötésektől kezdve a step in-en át a step on-ig. A lényeg, hogy mivel a freestyle snowboardozáshoz puha bakancsot használunk, ehhez való kötést kell választani, a bakancshoz illő méretben.
A bakancsok között is órákig lehet válogatni. A fő különbség a keménységben és a fűzőrendszerben van. Az alap befűzős is jó választás, de nagyon kényelmes tud lenni egy gyorsszorítós baki, amikor beülnél egy kicsit hüttézni, vagy csak simán meglazítanád a felvonón. Érdemes az üzletben kikérni az eladók véleményét. Nagyon fontos, hogy kényelmes bakancsot válassz, ami jól tartja a lábad és stimmel a mérete.
Ruházat: vízálló, lélegző, kifejezetten erre tervezett ruhákat válassz, mert egész nap a hóban és a hidegben leszel. Nagyon sokat javít a komfortérzeteden, ha a megfelelő öltözéket viseled. Rétegesen öltözz, válassz egy megfelelő aláöltözetet, ami segít, hogy ne fagyj át, és közben kiengedi az izzadságot is. Többféle vastagság létezik, általában a mid aláöltözetek kb. mindenhova megfelelnek. Érdemes egy technikai pulcsit is beszerezni, de valójában, ha kezelt pályákon csúszol, nincs nagy különbség egy jó minőségű pulóver és egy technikai pulóver között. Ami elengedhetetlen az egy technikai kabát és nadrág szett. Két fontos infót fogsz találni a címkéken: a vízállóságot és a légáteresztés. 10 000 – 15 000 mm-es vízállóságtól már nem fogsz beázni, ha pedig egy fokkal komolyabbat veszel, akkor már egy visszafogottabb freeridera is használhatod a jövőben. A légáteresztés 5000 g-tól már biztosítja azt, hogy az izzadság el tudjon párologni. A béleltségét érdemes ahhoz igazítani, hogy mennyire vagy fázós, de jellemzően a pályákon való csúszáshoz nem kell nagyon meleg ruházatot választani. Sokan a kantáros nadrágot szeretik, mert nagyobb felületen véd, és sokkal kisebb az esélye, hogy bejut a hó. Ezen nem szabad spórolni, mert egy beázás hamar letöri a lelkesedést, és egy jó minőségű szett évekig kiszolgálhat, viszont fontos szem előtt tartani, hogy teljesen felesleges kezdőként a legújabb kollekciók darabjait vadászni (profiként is felesleges).
A védőfelszerelés mindig érdekes kérdés, a sípályák nem teszik kötelezővé, viszont ajánlott a használatuk. Alapvetően ha a pályán tartózkodsz és betartod a szabályokat, akkor kicsi az esélye a komoly sérüléseknek. Ha nincs semmilyen hasonló sportban tapasztalatod, és nem esel túl ügyesen, vagy csak tudod, hogy hajlamos vagy lekoppintani a fejedet, akkor szerezz be egy frankó kupakbukót. Nem ciki védőfelszerelést használni, és ha magabiztosabbnak érzed tőle magad, akkor csak nyertél az ügyön. Ha idővel eljutsz odáig, hogy bemerészkedsz a snowparkba, akkor viszont kötelező a sisak és a legtöbb pályán nem is engednek az elemekre nélküle.
Ha megvan a felszerelés, a következő lépés, hogy találj egy megfelelő pályát, és valakit, aki segít elsajátítani az alapokat. Sajnos itthon nem dúskálunk a lehetőségekben, de kisebb pályák az ország több pontján felfedezhetők. Viszont beülős felvonó csak Eplényben és Mátraszentistvánon van. Természetesen érdemes körbenézni a szomszédos országokban is, hiszen nagyobb síterepek már néhány órás autóútra is vannak. A legtöbb pályán lehet oktatásra jelentkezni, ami általában nem egy megfizethetetlen dolog. Természetesen a legjobb, ha van olyan ismerősöd, aki évek óta snowboardozik és stabil alapokkal és megfelelő türelemmel rendelkezik, hogy megmutassa az alapokat. Egyedül nagyon nehéz megtanulni snowboardozni, és olyan rossz beidegződéseket szerezhetsz, amiket utána rengeteg gyakorlással lehet csak javítani.
A pályákon mindig tartsd be az előírásokat és az íratlan szabályokat is! Sajátísd el a síkresz szabályait és a pályákon használt jelzések jelentését! Magyarországon az utóbbi években már javult a helyzet, de még mindig sokszor találkozni a pályák közepén, vagy a letörések takarásában uzsonnázó családdal, bakancsot igazgató riderekkel stb.
Ami biztos, hogyha stabilan megtanulod az alapokat, egy olyan sport kapuja nyílik meg előtted, ami a szabadságról és a saját határaink kitolásáról szól. Rengeteg élményt szerezhetsz, fantasztikus embereket ismerhetsz meg közben, és biztos, hogy egy idő után pedig megváltoztatja gondolkodásod és azt, ahogyan a világot szemléled.
