Szerző: admin 1 / 16 oldal

A Liquid Force hatalmas lépést tett a fenntarthatóság felé

A Liquid Force nemrég jelentette be, hogy deszkáik gyártásának energiaszükségletét teljes mértékben megújuló, tiszta forrás felhasználásával biztosítják. A kaliforniai cég ezt egy egészen egyszerű módon lépte meg, beborították dubai gyáruk tetejét, annyi napelemmel, ami bőven lefedi energiaszükségletüket. Mivel a világ egyik legnépszerűbb wake márkájáról van szó, hatalmas lépést tettek a wakeboardozás fenntarthatósága felé.

Természetesen nem álltak meg a napelemeknél. Alapanyagaik felelős forrásból történő beszerzésével és környezetbarát ragasztók, festékek, lakkok használatával is törekednek lábnyomuk csökkentésére.

És mit jelent ez számokban? A Market Watch kutatása szerint tavaly csak az USA-ban 3 millió wakeboardot adtak el a gyártók és a szerintük ez a szám a következő években még jelentősen nőni fog. Pontos adatokat nehéz találni de a Liqud Force bevétele 3.3 millió dollár volt 2019-ben az USA-ban, anyacégük a Motion Water Sports inc. pedig 16.2 milliót keresett. Szóval elég komoly piaci részesedésről van szó. Ez annyit jelent, hogy a cég zöldülése százalékokban mérhetően tette környezetbarátabbá az egész wakeboard iparágat. Reméljük, hogy sok hasonló lépésről hallhatunk majd a közeljövőben.

///Nyitókép: Rutger Pauw – Red Bull Content Pool///

Egy évtized felvételei Bastien Salabanzi “Sorry” korszakából

Azoknak akik a 90-es évek végén kezdtek deszkázni Bastien Salabanzi volt az az arc akit egyszerűen nem tudtak figyelmen kívül hagyni. A francia srác velünk egy idős volt, és olyan trükköket mutatott folyamatosan, amiket itthon maximum az álmainkban láttunk, meg néha egy-egy 411 VHS-en. Aztán a kétezres évek elején a “Sorry” partoknak köszönhetően egy csapásra világsztárrá vált. Bár nagyon komoly nevek szerepeltek a Flip sorozatában, Bastien neve egyszerűen összeforrt a Sorry videókkal. Stílusa kilógott az akkori gördeszkás világból, hiszen egyszerre képviselte a tempós old school és technikás new school vonalat. Miközben sorra nyerte a világversenyeket folyamatosan forgatott és kb. fél évente letett valami nagyon húzós partot az asztalra.

Most a Thrasher vágott a kincset érő felvételekből egy videót, ami nagyszerűen idézi a kétezres évek zseniális újoncának menetelését a legnagyobbak közé.

Ray Barbee – A közös szál

Ray Barbee az amerikai gördeszkázás legendás alakja, akit főleg fotósként ismerhettünk meg világszerte. Viszont Ray sokkal árnyaltabb és összetettebb annál, hogy definiálni lehessen. Ő egy igazi jelenség, aki teljes életművével aktív része a gördeszkás kultúrának. 

Ray profi gördeszkásként kezdte a karrierjét, egyike volt azoknak a deszkásoknak akik a freestyle trükköket elkezdték a street deszkázás részévé tenni. Különleges flowja miatt Ray a nyolcvanas években népszerű gördeszkássá vált, a kaliforniai deszások egész generációja próbálta ellesni sajátos stílusát. A Powell Peralta szponzoráltjaként az évtized vége felé már olyan filmekben tűnt fel, mint a Ban This, és olyan arcokkal lógott együtt, mint Mark Gonzales és Jeff Kendall. 

Ami viszont egészen rendhagyó, hogy Ray nem csak gördeszkásként épített karriert, hanem időközben a világ egyik legismertebb fotósává vált. Képei egészen különleges atmoszférával mesélnek a gördeszkásról. Ray a mai napig kizárólag analóg technikát használ, és kicsit sem törekszik a magazinok fotós trendjeit követni. Viszont egészen egyedi látásmódja és léleksimogató nyugalmat árasztó munkái miatt Michael Blabac, Joe Brook vagy éppen Atiba Jefferson ligájában szokás emlegetni. 

És ha esetleg bárki úgy érezné, hogy egy profi gördeszkás karrier mellé nem nagy dolog még egy profi fotós karriert is felépíteni, annak érdemes meghallgatni a Mattsons 2 világhírű jazz zenekar Meets című albumát. Hiszen a duó Ray-vel karöltve vette fel a a 2009-ben megjelent korongot, amin egészen zseniális gitárjátékát hallgatva ismét közelebb kerülhetünk egy kicsit a gördeszkás legendához. 

Néhány éve az angol Ilford Photo, egy nagyszerű videóban mutatta be Ray világát, a zenétől a fotón át a gördeszkázásig. 

///Nyitókép: Ray Barbee/Ilford Photo///

Fricz Botond és Albert Lilla az FSOB2021 bajnokai

A vírus miatt zárt kapuk mögött zajlott a 2021-es Freestyle Snowboard Országos Bajnokság. Ez volt a harmadik alkalom, hogy itthon, a mátraszentistváni sípályán került megrendezésre a legfontosabb hazai slopestyle verseny. A Mátraszentistváni csapat már napokkal korábban elkezdte kialakítani a pályát, amiben a Store13 shaperei voltak a helyi crew segítségére.

A riderek a start után egy döntött korláttal kezdtek, majd egy flat-, vagy egy mail box közül választhattak. A második szakaszon egy kisebb és egy nagyobb kicker állt rendelkezésre, végül egy step up és egy corner zárta a pályát. Sajnos idén nem volt lehetőség rá, hogy közönség előtt mutathassák meg az ország legjobb snowboardosai a tudásukat. A verseny legfontosabb mozzanatait a Magyar Snowboard Szövetség streamelte instagram oldalukon. Szóval ha valaki szeretné megnézni a legjobb trükköket, itt megteheti: MSBSZ IGTV

Komoly trükköket láthattunk idén is /Cab 540, Switch noseslide 270, 720, Underflip/, és jó volt látni, hogy az indulók a közönség helyett is szurkoltak egymásnak.

Eredmények a galéria után.

///képek: Pálfi Balázs///

Groms

  1. Papp Mátyás
  2. Mészáros Zalán
  3. Mészáros Zétény
  4. Hegymegi Kolos

Kids/lány

  1. Mozsár Luca
  2. Straub Jázmin
  3. Schieszl Janka
  4. Bíró Flóra Franciska

Kids/fiú

  1. Tóth Benedek
  2. Kádás János Dominik
  3. Finta-Szűcs Szilveszter
  4. Bárdosi Artúr
  5. Farkas Róbert

Rookie/lány

  1. Tóth Emma
  2. Farkas Katalin

Rookie/fiú

  1. Barabás Bálint
  2. Kavalecz-Hank Botond
  3. Sohár Dániel

Junior/Fiú

  1. Farkas Zoltán
  2. Tass Bendegúz

Open/női

  1. Albert Lilla
  2. Novák Lilla
  3. Jámbor Csillag
  4. Jaksa Tiana

Open/férfi

  1. Fricz Botond
  2. Simon Kornél
  3. Koczka Gergő

Senior/férfi

  1. Hartmann János
  2. Bereczki Zsolt
  3. Berta Ákos

Lizom Dávid – interjú

A pécsi kötődésű Lizom Dávid munkáival már többször találkozhattunk a magyar gördeszkás scéna felületein. Dávid keze alatt születtek meg /többek között/ a Velo Hellride emlékezetes flyerei, a Medium Skateshop Stinkbug Challange vidije, de a Cirus és a Sima lapjai között is viszont láthattuk már munkáit. Portfólióját nézegetve egyszerre friss és modern, ugyanakkor old school /a szó legjobb értelmében/ rajzokat, animációkat, tipókat láthatunk. Nehéz lenne beskatulyázni Dávid alkotásait, és pont ettől nagyon ütős ez a sajátos stílus, amiben dolgozik.

Fs/ Nagyon sok munkádról süt, hogy régóta mozogsz a gördeszkázás világában. Honnan a kötődés?

LD/ Felső tagozatos voltam, amikor az Extreme Channel műsoraira rákattantam és nagyjából ezzel egyidőben kezdődött az érdeklődés az extrém sportok iránt. Én 2006-tól számítom a magam deszkás pályafutását, akkor szereztem be első komolyabb deszkám és akkortájt találtam rá dunaújvárosi barátaimra, akikkel azóta is szoros kapcsolatom van.

Fs/ Milyen megbízásokon dolgozol a gördeszkás vonal mellett?

LD/ Kicsit kevesebb mint egy éve kezdtem komolyabban venni a szabadúszó karriert, így egyelőre azon dolgozom, amivel éppen megkeresnek. Ez lehet éppen logótervezés ügyvédi irodának vagy animációs produkcióban való részvétel. Utóbbit jobban szeretem csinálni.

Fs/ A gördeszkázás egyértelműen hatalmas hatással volt a vizuális kommunikációra világszerte, sőt gyakorlatilag egy saját vizuális nyelv alakult ki a szubkultúra köré. Művészek tízezreit inspirálta és adott nekik felületet a kibontakozásra. Le lehet ezt vetkőzni, amikor egy teljesen más területen dolgozol? Egyáltalán szükséges levetkőzni, vagy értékelik ezt a fajta látásmódot a megrendelők?

LD/ Általában akikkel együtt dolgozom, körülbelül tudják mire számíthatnak tőlem, ha pedig valakivel először dolgozom, küldök néhány referenciát a képviselt irányokról. Én nem érzem úgy, hogy le kéne vetkőzzek bármit is amikor komolyabb előadásmódot igényel egy munka, egyszerűen csak más érdeklődési területről érkezik az inspiráció, az eszköztár. 

Fs/ A Master diplomamunkád is egy gördeszka sorozat volt. Afrikai maszkok, szeméttel nyomtatás, digi utómunka. Mit kell tudni erről a projektről?

LD/ Ez hosszú lesz… Egyetemi éveim végéhez közeledve úgy éreztem nem sikerült igazán ütős munkát produkálni a diplomát megelőző 4 év alatt. Rengeteget agyaltam, hogy mégis mi legyen a diplomamunkám témája, ami megkoronázhatná az egyébként elbulizott éveket. Egyik elméleti vizsgámra készülve egy környezettudatossággal kapcsolatos írást olvastam mikor elgondolkodtam, vajon mennyi juharfa élete szárad már a lelkemen a gördeszkázás rovására. Ahogy elmélyedtem ebben a gondolatban eszembe jutott a Cirus nevű magyar cég, akiktől még évekkel azelőtt vettem bambusz lapot, ami elvileg környezetbarátabb megoldás a juharnál, legalábbis ezt olvastam akkor. Ezt a vonalat megragadva elkezdtem vizuálisan jól feldolgozható témákat keresni, olyat kerestem ami nem túl elcsépelt. Miután megállapodtam a szemét kezelés és a tudatos vásárlás témájánál, a következő egyetemi félévet azzal töltöttem, hogy különböző képi megoldásokkal és kompozíciókkal kísérleteztem, így kötöttem ki a szemét felhasználásánál. Innentől igazából már gördülékenyebben ment minden, elkezdett szép kerek egésszé összeállni az egész széria. Az elején említett teljesség utáni vágyamnak pedig a cég arculatának és weboldalának frissítésével tettem eleget. Nyilván visszatekintve sok minden van, amit máshogy csinálnék, de összességében büszke vagyok erre a munkámra.

Fs/ Betwix, PEN, Made in Pécs. Pécs bármikor? 

LD/ Pécs bármikor, szorosan mögötte Párizs és Dunaújváros.

Fs/ Kedvenc projekt?

LD/ A Medium-os Stinkbug Challenge videót nagyon szerettem csinálni, valamint a Donut Media-val is jó élmény volt együttműködni, utóbbi leginkább a külföldi megrendelővel kapcsolatos tapasztalatszerzés miatt.

Fs/ Vannak kedvenc alkotóid?

LD/ Hogyne volnának! Illusztrátorok közül nagy kedvenceim: Erhardt Domonkos, Márk László, Fillér Máté, Krzysztof Nowak, Todd Francis, Brother Merle. Animátorok és motion designerek közül: Dirk Koy, Erik Fountain, Shane Dering, Jonathan Djob Nkondo. Túl sok van, nem tudom mindet leírni.

Fs/ Látni a social oldalaidon, hogy egyre több animációt készítesz. Van egy tudatos célod ezzel?

LD/ Kicsit több, mint 2 éve kezdtem el komolyabban foglalkozni animálással és motion design-nal egy pécsi cégnek, azóta nincs megállás. Jelenleg úgy érzem ez áll legközelebb egy hivatásszerű dologhoz, viszont még rengeteget kell tanulnom hozzá, hogy kiteljesedjek benne.

Fs/ Van bevett rutinod az alkotáshoz vagy akkor dolgozol ha elkap az ihlet?

LD/ Megrendelésnél nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy úgy dolgozzam, ahogy éppen kedvem tartja, hiszen határidőre kell elkészüljek és eleget kell tennem az ügyfél igényeinek. Van egy bevett rutinom, de ez nem hiszem hogy nagyban különbözik más alkotók munkafolyamatától. Papíron tervek, megrendelő választ, kidolgozás, észrevételek, módosítások, kész verzió leadása. Animációnál picit máshogy megy, de az ezzel kapcsolatos rutinom még alakuló félben van, nem merem megosztani.

Fs/ Milyen zenét ajánlasz alkotáshoz?

LD/ Szöveg nélküli, kicsit monoton elektonikus zene az nálam bevált, amúgy meg bármi amit már szarrá hallgattam és nem kell figyelnem a szövegére. Elektronikus zenéből nagy kedvencem Nicolas Jaar, valamint a Pulse nevű Youtube csatornán szoktak lenni jó mixek. Ronggyá hallgatottak közül mostanában Elder, Idles és JPEGMAFIA, hogy csak néhányat említsek. Próbálkozom a csenddel is, kisebb-nagyobb sikerrel.

Fs/ Álom meló?

LD/ Körülbelül az, ami most, csak magasabb szinten. Olyan cégekkel szeretnék dolgozni, amiket amúgy is támogatok, illetve olyan projekteben, amik amúgy is érdekesek számomra. Természetesen deszkás cég lenne az etalon, csak ezeknél sajnos nincs akkora igény animációkra.

Fs/ Ki legyen a következő?

LD/ Szolykó Dávid, Kulcsár Csabi

Fs/ Kész vagy?

LD/ Naná.

Dávid munkáit az instáján /@lizomdavid/ és a Behance oldalán /Behance/ tudjátok követni. Ha pedig felhívnád, vagy írnál neki, a weboldalán keresztül érheted el: www.davidlizom.com .

First Impression

Nagyon vártuk, és most végre megnézhettük az Attitude Skateboards First Impression videóját. Szikora Bálint elmondása alapján nagyon szerették volna egy rendes premieren bemutatni a márka bemutatkozására készített filmet. Mivel a pandémia végét még nagyon nehéz megjósolni, ezért a srácok úgy döntöttek, hogy online mutatják be a filmet. Egyik szemünk sír a másik nevet, mert egy ennyire erős edit megérdemelte volna a rendes premiert, viszont nagyon örülünk, hogy végre láthattuk ezt a zseniális videót. Molnár Balázs fantasztikus munkát végzett a kamera mögött és a vágóasztalon is.

Enjoy!

Hatlamas Big Up az egész csapatnak! Kíváncsian várjuk a folytatást.

/Nyitókép: Králik Dani – Attitude Skateboards/

Laax Open

Az előző héten lezajlott a Laax Open, ami nem csak a világkupa miatt fontos, hanem nagyon mélyen része a snowboard kultúrának. Az első félcső több, mint három évtizede épült a svájci síterepen, majd a nyolcvanas évek végén itt szervezték az első nemzetközi versenyt európában. Természetesen azóta rengeteget változott a sportág, és vele együtt a Laax Open is, ami mára a slopestyle és félcső versenyek egyik legfontosabb eseménye lett.

Idén a pálya elején kihagyták a tavalyi knuckle-t és csak a végére tették be egy érdekes kickerrel kombinálva, ami nagyon sok kreatív megoldást hozott (pl.: Marcus Kleveland: back 360 to nollie back 900). A félcsőnél sok változás nem történt, idén is egy 200 méter hosszú, 7 méter magas csövet építettek, 22 méteres szintkülönbséggel, ami átlagosan 5-6 méter magas trükkökhöz ideális.

Január 17-én kezdődtek az edzések, 19-én pedig a férfi slopestyle selejtezővel kezdetét is vette a verseny. A nő és férfi versenyeket eltolva lehetett követni, így gyakorlatilag élőben végig lehetett nézni a selejtezőktől a döntőkig az egész versenysorozatot. Érdemes volt követni az élő közvetítést, hiszen brutális trükköket láthattunk, és bár a félcső versenyek szinte teljes mértékben hozták a papírformát, a slopestyle hozott meglepetéseket.

A nőknél Chloe Kim az első döntős menetét nagyon elszúrta a félcsőben, így az első kör végén eléggé bizonytalan volt a végeredmény. A második lehetőségét viszont teljesen kihasználta és egy 89 pont feletti eredménnyel tehette zsebre az aranyat.

  1. Chloe Kim (USA)
  2. Mitsuki Ono (JPN)
  3. Sena Tomita (JPN) 

A férfi félcső sem tartogatott sok meglepetést. Az elődöntők után már alig változott a rangsor, cserébe zseniális trükköket láthattunk. Yuto Totsuka a győztes menetében egy Bs 1260 Weddle után elhúzott egy Fs double 1260-at, előtte pedig egy Fs 1440 frontside grab-et, amit Yuto most adott be életében először versenyen.

  1. Yuto Totsuka (JPN)
  2. Scotty James (AUS) 
  3. Ruka Hirano (JPN)
Chloe Kim

A slopestyle sokkal mozgalmasabbra sikerül, nem egy meglepetéssel a döntőkben. A csajoknál igazából két versenyző között ment egy nagyon éles párbaj, a komoly rutinnal a háta mögött rajthoz álló Jamie Anderson, és a rookie Zoi Sadowski-Synnott között. Zoi az utolsó menetében egy Cab Underflip 540 után elesett, amivel el is dőlt Jamie Anderson ötödik Laax győzelme.

  1. Jamie Anderson (USA)
  2. Zoi Sadowski Synnott (NZL)
  3. Tess Coady (AUS)

A férfi mezőnyben az igazi meglepetést Niklas Mattsson okozta. Bár több mint 10 éve indul világversenyeken, sajnos elég ritkán látni dobogón. Ez azért meglepő, mert egy nagyon technikás és stílusos riderről van szó. Úgy tűnik most elővette a legjobb formáját, és életében először léphetett Laax-ban a dobogó legfelső fokára.

  1. Niklas Mattsson (SWE)
  2. Leon Vockensperger (GER)
  3. Marcus Kleveland (NOR)
Niklas Mattsson

///Képek: Laax – Ruggi/Red Bull Content Pool – Syo van Vliet///

35 éves az Etnies

Az idei év igazán különleges a kaliforniai cég számára, hiszen most ünneplik fennállásuk 35. évfordulóját. Érdemes belegondolni, hogy itthon még a rendszerváltásra készülődött az ország, a gördeszkázás pedig nagyon gyerekcipőben járt, amikor az Etnies piacra dobta az első pro gördeszkás cipőjét.

Natas Kaupas 1990-ben

Az Etnies története viszont nem az Államokban kezdődik, hanem itt az öreg kontinensen, hiszen a márkát Párizsban indították világhódító útjára Etnics néven. A cég történetének kulcsfigurája Pierre André Senizergues, aki a nyolcvanas évek egyik meghatározó gördeszkása volt. Pierre Párizs mellett nőtt fel és a párizsi Technológiai Egyetem mérnöki karán szerzett diplomát. A gördeszkázás mellett az IBM-nél dolgozott, majd 1985-ben Kaliforniába költözött, ahol már csak a sport karrierre koncentrált. Egészen elképesztő eredményekkel a háta mögött, 1986-ban jutott el odáig, hogy befejezze profi deszkás karrierjét, és valami más területen kamatoztassa tapasztalatait.

/Eredményei: tizenkétszeres francia bajnok, kilencszeres Európa-kupa győztes, ötszörös Európa-bajnok, kétszeres világkupa győztes és egy világbajnoki címet is magáénak tudhat./

A nyolcvanas évek második feléig nem léteztek profi gördeszkás cipők. Az akkori riderek “sufnituning” megoldásokkal próbálták a nekik szánt modelleket használhatóvá tenni. Pierre a profi pályafutása során összegyűjtött tapasztalatait az Etnies-nél kezdte kamatoztatni, ahol az első valóban gördeszkázásra tervezett cipők fejlesztésén dolgozott. A világ első pro modelljével 1987-ben jött ki a cég, és Natas Kaupas nevével fémjelezték, aki személyesen részt vett a tervezésben is. 1988-ban pedig megjelent az első olyan cipő, amit teljes egészében Pierre fejlesztéseivel dobtak piacra. A modell hatalmas sikert aratott az amerikai piacon is, így megszilárdította az Etnies pozícióját.

A kilencvenes években sorra adták ki a jobbnál- jobb modelleket, és olyan deszkások lábára terveztek cipőket, mint Mike Vallely, Sal Barbier vagy Rune Gilfberg.

Senizergues közben három önálló brandet indított /éS, Emerika, ThirtyTwo/, majd felvásárolta az Etnies-t is. 1996-ban összevonta a cégeket, és megalapította a Sole Technology-t, ahol a mai napig személyesen is dolgozik az új termékeik fejlesztésén. 2003-ban elindították, a Sole Technology Intézetet, ahol a legmodernebb eszközök segítségével dolgoznak a cipők tervezésén. A különböző laborokban olyan kutatásokat végeznek, amik rávilágítanak, hogy pontosan hol és milyen terhelés éri a deszkások lábát a trükkök közben. Így egyrészt kényelmesebb, másrészt tartósabb cipőket tudnak gyártani. Ennek a kutatásnak az egyik eredménye a néhány éve debütált Michelin talp. A Sole laborjaiban rájöttek, hogy egyszerűen nem tudnak eléggé tartós gumit fejleszteni a cipők talpához. Ezért keresték fel az autóipari gyártót, akiknek érthető okokból sokkal több tapasztalata van a gumigyártásban. Az ötlet bejött, hiszen mára a Marana második generációja lett a cég egyik legnépszerűbb terméke, és akinek már volt a lábán tudja, hogy tényleg egy extrém tartós lépőről van szó.

Közben folyamatosan dolgoznak ökológiai lábnyomuk csökkentésén is. 2011 óta fut a “Buy a shoe, plant a tree” nevű projekt, aminek a keretei között a cég már több mint 2 millió fát ültetett. Erről már korábban is írtunk: itt.

Szóval az Etnies és Pierre André Senizergues rengeteget tett az elmúlt 35 évben azért, hogy az egyszerű tornacipőktől eljuthassunk a ma ismert gördeszkás darabokig.

Elrajtolt az Attitude Skateboards

A tavalyi lockdown kezdete óta az Attitude Skateboards csapata nem ült a babérjain. Néhány hete számoltunk be róla, hogy megjelent a First Impression trailere, azóta pedig a srácok befejezték a márka weboldalát. Webshopjukon már rendelhetők első kollekciójuk limitált számban elérhető darabjai, és a szinte minden méretben elérhető lapok is. 

Szerencsére a sok-sok év széthúzása után, egyre több olyan kezdeményezéssel találkozni Magyarországon, ami törekszik a gördeszkás közösség összekovácsolására. Például az olyan local skateshopok, mint a Medium, ahol a srácok fontosnak tartják, hogy ne “kivegyenek” a sportból, hanem aktívan a részesei legyenek és tegyenek azért, hogy fejlődjön a hazai deszkázás. Vagy Butha Zomby versenyei a fehérvári parkban, de Keposz vagy a Nagyiccés srácok parképítő törekvéseit sem szabad elfelejteni. Az Attitude Skateboards is ezt a hozzáállást közvetíti, hiszen egy igazi core deszkások által életre hívott brandről van szó, ami aktív résztvevőjévé kezd válni a gördeszkás szubkultúrának. A márka már ismerős azoknak, akik otthonosan mozognak ebben világában. De miről is szól pontosan ez az egész? 

Forray Péter és Szikora Bálint ezerrel dolgozik azon, hogy legyen egy komolyan vehető hazai gördeszkás brand. A srácok különösen figyelnek a minőségre, ruháik kiváló anyagokból, prémium nyomással készülnek. Deszkáik pedig Magyarországon, a Cirus műhelyében, Bolvári Dani kezei között születnek, akinél senki nem ért jobban a gördeszka gyártáshoz kis hazánkban.  A single press technológia biztosítja, hogy mindig tökéletesen egyforma paraméterekkel rendelkezzenek a legyártott lapok. Így, ha megszoktál egy méretet és konkávot, biztos lehetsz benne, hogy a következő lapod is pontosan olyan lesz, mint az előző volt. 

Az Attitude termékek komoly minősége mögött pedig kiforrott ars poetica van, hiszen igyekeznek közvetíteni azt az üzenetet, amit a brand neve is sugall. Mégpedig, hogy a viselkedésünkkel és hozzáállásunkkal befolyásolhatjuk és terelhetjük jó irányba a gördeszkázást és segíthetjük a sportág fejlődését. 

Az Attitude Team-et Fofo és Sziki mellett Karkossiák Zsola erősíti, és például a legutóbbi MGE Skate Jam eredményeit nézve, egy igen erős csapatot sikerült összehozni. A First Impression vidi eddig bemutatott jelenetei alapján pedig még nagyon sok izgalmas történésre számíthatunk majd tőlük. 

Szóval kövessétek őket Instán, Facebookon, Youtubeon, és ami a legfontosabb, böngésszétek a frissen elkészült webshopjukat. Support your local!

///Képek: Pálfi Balázs///

Snowboard kezdőknek

Elkezdődött a snowboard szezon, és bár itthon nem vagyunk eleresztve a hófödte hegycsúcsok számában, kipróbálni, akár a határainkon belül is lehet. Érdemes körülnézni a sítáborok és utazási irodák ajánlatai között is, hiszen jópár kínál kiváló lehetőséget kezdők számára, akar oktatással egybekötve. 

Például az N’joy Service, akik hosszú évek óta szerveznek táborokat, amik a zseniális hangulat mellett, oktatást is kínálnak, ahol profi oktatókkal sajátíthatod el a snowboardozás alapjait.

Itthon már ágyúzzák a pályákat, és úgy tűnik, hogy egy-két héten belül használható hó is lehet, szóval érdemes leporolni vagy beszerezni a felszerelést. Szerencsére, ahogy egyre népszerűbb lett a sportág, úgy nyílt meg több és több lehetőség azok előtt, akik szeretnének belevágni. Összeszedtünk néhány tippet pályákról, felszerelésről és úgy általában a snowboardról.

Story

Persze lehetne onnan kezdeni, hogy az osztrák aranybányászok már a 16.században használtak közlekedésre a snowboardhoz hasonló elven működő eszközöket az Alpokban, de nem érdemes ilyen messziről nekifutni. A valóság az, hogy a snowboardozás a Snurfer 1966-os szabadalmával kezdődött. Sherman Poppen 1965 karácsonyán átalakított egy vizisít, hogy gyerekeivel a michigani házuk mögötti dombon csúszhasson vele. Sherman szerencsére felismerte az eszközben rejlő lehetőségeket, és megkereste egy barátját a Brunswick vállalatnál, hogy kezdjenek valamit az ötlettel. A Brunswick vezetősége pedig nem szerette volna, ha valamelyik konkurensük dobja piacra a Snurfer-t, ezért belefogott a fejlesztésbe. 

Közben az USA-ban a gördeszkázás egyre nagyobb népszerűségre tett szert, ami akkoriban egyet jelentett a lázadással. Mivel a síelés már akkor is nagyon népszerű volt az államokban, a kor fiataljai valami mást akartak csinálni a sípályákon mint a szüleik. Ez pedig remek táptalajt teremtett a Snurfer térhódításának, így több, mint egymillió darabot adtak el belőle az évtized végéig. Évről-évre egyre több és komolyabb versenyt rendeztek az USA államaiban, egyre komolyabb versenyzőkkel. Az egyik ilyen versenyző Jake Burton Carpenter volt, aki egy idő után egyszerűen elérte az eszköz határait, ezért fejlesztésbe fogott, hogy egy olyan deszkát készíthessen, ami jobban irányítható. 1977-ben megalapította a a Burton Snowboards néven futó vállalkozását, és minden idejét a snowboardok fejlesztésének szentelte. Természetesen ennek hamar meg is lett az eredménye a 80-as évek közepére, mivel több mint 1000 alkalmazottat foglakoztattak és évi 200 millió dolláros forgalmat bonyolítottak. A Burton hatalmas hatással volt a snowboardozásra, és jelenleg is a legnagyobb cég a piacon.

Sherman Poppen és Jake Burton

A 80-as évek végére a snowboardozás már világszerte hihetetlen népszerűségnek örvendett. 1987-ben megszervezték az első világkupát, 1993-ban az első világbajnokságot, 98 óta pedig az olimpián is szerepel.

Felszerelés

Az első és legfontosabb lépés, hogy eldöntsük, a snowboardozás melyik ágát szeretnénk kipróbálni, hiszen egészen más felszerelés kell az alpin, és más a freestyle snowboardozáshoz. A Frontside hasábjain a freestyle vonallal foglalkozunk, így az alpin felszerelésre nem térünk ki. A freestyle, ahogy a neve is sugallja, a snowboardozás legszabadabb ága. A freestyleon belül három irányvonalat szokás belőni. Az egyik a slopestyle, amikor kezelt pályákon és az ott kialakított ugratókon, korlátokon deszkázol. A második a Jib, ami annyit tesz, hogy ha esik egy kicsi hó a városban, akkor a köztéri padokat, padkákat, lépcsőket, korlátokat stb. használva snowboardozol. Ez a vonal áll legközelebb a gördeszkázáshoz. A harmadik pedig az a vonal, amit ha egyszer kipróbálsz, jó eséllyel, soha többé nem akarsz majd mást csinálni: ez a freeride vagy backcountry. A lényege, hogy nem a kiépített pályákon hanem a szűzhavas hegyoldalakon csúszól. Persze ehhez már komoly tudásra és felkészültségre van szükség, így érdemes a kezelt pályákon kezdeni. 

Fotó: Pálfi Balázs

Amikre szükséged lesz: deszka, kötés, bakancs, ruházat, síbérlet és elszántság. Amíg nem alakult ki, hogy merre szeretnél elindulni, érdemes bérelni a deszkát, kötést esetleg a bakancsot is. Olyan helyre érdemes menni, ahol jó minőségű, karbantartott felszerelést kapsz. Egy tákolt deszka, vagy gagyi kötés csak arra jó, hogy elvegye a kedved az egésztől, és árban nincs nagy különbség. 

A deszka méretét úgy tudod belőni, hogyha egyenes állsz, az álladig kell, hogy érjen. Később ez a méret változhat, hiszen pl. mély hóban jobb egy hosszabb deszkával csúszni. Az alap deszka piskóta formájú, mindkét vége felhajtott és két alap profilja lehet. Az egyik a chamber, a másik a rocker. Természetesen millió változata létezik már, de ebből a két profilból indul az összes. A chamber lapot úgy lehet felismerni, hogy a földre fektetve a közepe a levegőben van, míg a rocker középen támaszkodik és a végei vannak a levegőben. 

A különbség az irányíthatóság. A chamber lapokkal sokkal határozottabban lehet kanyarodni, mert a lap segít a terhelést átvinni az élekre, cserébe ha hibázol, büntet. A rocker lapok barátságosabbak, megengedőbbek a hibákkal szemben, tehát nehezebben akadnak le, viszont kevésbé határozottak a fordulóknál. Megoszlanak a vélemények, hogy melyik lap jobb egy kezdőnek, de ha magabiztosan szeretnéd megtanulni a lap kezelését, akkor a chamber a jó választás. Ha extrém nagy lábad van, akkor érdemes Wilde deszkát választani, hogy ne lógjon le a bakancs, de alapvetően a deszka hossza meghatározza a szélességét, így a testmagasságod alapján stimmelni fog a szélessége is. 

Ha megvan a deszka, kell egy kötés, ami biztosan tartja a bakancsot. Sokak szerint a kötés a szett legfontosabb része. Rengeteg változat létezik, az alap racsnis kötésektől kezdve a step in-en át a step on-ig. A lényeg, hogy mivel a freestyle snowboardozáshoz puha bakancsot használunk, ehhez való kötést kell választani, a bakancshoz illő méretben.  

A bakancsok között is órákig lehet válogatni. A fő különbség a keménységben és a fűzőrendszerben van. Az alap befűzős is jó választás, de nagyon kényelmes tud lenni egy gyorsszorítós baki, amikor beülnél egy kicsit hüttézni, vagy csak simán meglazítanád a felvonón. Érdemes az üzletben kikérni az eladók véleményét. Nagyon fontos, hogy kényelmes bakancsot válassz, ami jól tartja a lábad és stimmel a mérete. 

Ruházat: vízálló, lélegző, kifejezetten erre tervezett ruhákat válassz, mert egész nap a hóban és a hidegben leszel. Nagyon sokat javít a komfortérzeteden, ha a megfelelő öltözéket viseled. Rétegesen öltözz, válassz egy megfelelő aláöltözetet, ami segít, hogy ne fagyj át, és közben kiengedi az izzadságot is. Többféle vastagság létezik, általában a mid aláöltözetek kb. mindenhova megfelelnek. Érdemes egy technikai pulcsit is beszerezni, de valójában, ha kezelt pályákon csúszol, nincs nagy különbség egy jó minőségű pulóver és egy technikai pulóver között. Ami elengedhetetlen az egy technikai kabát és nadrág szett. Két fontos infót fogsz találni a címkéken: a vízállóságot és a légáteresztés. 10 000 – 15 000 mm-es vízállóságtól már nem fogsz beázni, ha pedig egy fokkal komolyabbat veszel, akkor már egy visszafogottabb freeridera is használhatod a jövőben. A légáteresztés 5000 g-tól már biztosítja azt, hogy az izzadság el tudjon párologni. A béleltségét érdemes ahhoz igazítani, hogy mennyire vagy fázós, de jellemzően a pályákon való csúszáshoz nem kell nagyon meleg ruházatot választani. Sokan a kantáros nadrágot szeretik, mert nagyobb felületen véd, és sokkal kisebb az esélye, hogy bejut a hó. Ezen nem szabad spórolni, mert egy beázás hamar letöri a lelkesedést, és egy jó minőségű szett évekig kiszolgálhat, viszont fontos szem előtt tartani, hogy teljesen felesleges kezdőként a legújabb kollekciók darabjait vadászni (profiként is felesleges).

A védőfelszerelés mindig érdekes kérdés, a sípályák nem teszik kötelezővé, viszont ajánlott a használatuk. Alapvetően ha a pályán tartózkodsz és betartod a szabályokat, akkor kicsi az esélye a komoly sérüléseknek. Ha nincs semmilyen hasonló sportban tapasztalatod, és nem esel túl ügyesen, vagy csak tudod, hogy hajlamos vagy lekoppintani a fejedet, akkor szerezz be egy frankó kupakbukót. Nem ciki védőfelszerelést használni, és ha magabiztosabbnak érzed tőle magad, akkor csak nyertél az ügyön. Ha idővel eljutsz odáig, hogy bemerészkedsz a snowparkba, akkor viszont kötelező a sisak és a legtöbb pályán nem is engednek az elemekre nélküle. 

Fotó: Pálfi Balázs

Ha megvan a felszerelés, a következő lépés, hogy találj egy megfelelő pályát, és valakit, aki segít elsajátítani az alapokat. Sajnos itthon nem dúskálunk a lehetőségekben, de kisebb pályák az ország több pontján felfedezhetők. Viszont beülős felvonó csak Eplényben és Mátraszentistvánon van. Természetesen érdemes körbenézni a szomszédos országokban is, hiszen nagyobb síterepek már néhány órás autóútra is vannak. A legtöbb pályán lehet oktatásra jelentkezni, ami általában nem egy megfizethetetlen dolog. Természetesen a legjobb, ha van olyan ismerősöd, aki évek óta snowboardozik és stabil alapokkal és megfelelő türelemmel rendelkezik, hogy megmutassa az alapokat. Egyedül nagyon nehéz megtanulni snowboardozni, és olyan rossz beidegződéseket szerezhetsz, amiket utána rengeteg gyakorlással lehet csak javítani.

A pályákon mindig tartsd be az előírásokat és az íratlan szabályokat is! Sajátísd el a síkresz szabályait és a pályákon használt jelzések jelentését! Magyarországon az utóbbi években már javult a helyzet, de még mindig sokszor találkozni a pályák közepén, vagy a letörések takarásában uzsonnázó családdal, bakancsot igazgató riderekkel stb.

Ami biztos, hogyha stabilan megtanulod az alapokat, egy olyan sport kapuja nyílik meg előtted, ami a szabadságról és a saját határaink kitolásáról szól. Rengeteg élményt szerezhetsz, fantasztikus embereket ismerhetsz meg közben, és biztos, hogy egy idő után pedig megváltoztatja gondolkodásod és azt, ahogyan a világot szemléled. 

1 / 16 oldal