Ray Barbee az amerikai gördeszkázás legendás alakja, akit főleg fotósként ismerhettünk meg világszerte. Viszont Ray sokkal árnyaltabb és összetettebb annál, hogy definiálni lehessen. Ő egy igazi jelenség, aki teljes életművével aktív része a gördeszkás kultúrának.
Ray profi gördeszkásként kezdte a karrierjét, egyike volt azoknak a deszkásoknak akik a freestyle trükköket elkezdték a street deszkázás részévé tenni. Különleges flowja miatt Ray a nyolcvanas években népszerű gördeszkássá vált, a kaliforniai deszások egész generációja próbálta ellesni sajátos stílusát. A Powell Peralta szponzoráltjaként az évtized vége felé már olyan filmekben tűnt fel, mint a Ban This, és olyan arcokkal lógott együtt, mint Mark Gonzales és Jeff Kendall.
Ami viszont egészen rendhagyó, hogy Ray nem csak gördeszkásként épített karriert, hanem időközben a világ egyik legismertebb fotósává vált. Képei egészen különleges atmoszférával mesélnek a gördeszkásról. Ray a mai napig kizárólag analóg technikát használ, és kicsit sem törekszik a magazinok fotós trendjeit követni. Viszont egészen egyedi látásmódja és léleksimogató nyugalmat árasztó munkái miatt Michael Blabac, Joe Brook vagy éppen Atiba Jefferson ligájában szokás emlegetni.
És ha esetleg bárki úgy érezné, hogy egy profi gördeszkás karrier mellé nem nagy dolog még egy profi fotós karriert is felépíteni, annak érdemes meghallgatni a Mattsons 2 világhírű jazz zenekar Meets című albumát. Hiszen a duó Ray-vel karöltve vette fel a a 2009-ben megjelent korongot, amin egészen zseniális gitárjátékát hallgatva ismét közelebb kerülhetünk egy kicsit a gördeszkás legendához.
Néhány éve az angol Ilford Photo, egy nagyszerű videóban mutatta be Ray világát, a zenétől a fotón át a gördeszkázásig.
A pécsi kötődésű Lizom Dávid munkáival már többször találkozhattunk a magyar gördeszkás scéna felületein. Dávid keze alatt születtek meg /többek között/ a Velo Hellride emlékezetes flyerei, a Medium Skateshop Stinkbug Challange vidije, de a Cirus és a Sima lapjai között is viszont láthattuk már munkáit. Portfólióját nézegetve egyszerre friss és modern, ugyanakkor old school /a szó legjobb értelmében/ rajzokat, animációkat, tipókat láthatunk. Nehéz lenne beskatulyázni Dávid alkotásait, és pont ettől nagyon ütős ez a sajátos stílus, amiben dolgozik.
Fs/ Nagyon sok munkádról süt, hogy régóta mozogsz a gördeszkázás világában. Honnan a kötődés?
LD/ Felső tagozatos voltam, amikor az Extreme Channel műsoraira rákattantam és nagyjából ezzel egyidőben kezdődött az érdeklődés az extrém sportok iránt. Én 2006-tól számítom a magam deszkás pályafutását, akkor szereztem be első komolyabb deszkám és akkortájt találtam rá dunaújvárosi barátaimra, akikkel azóta is szoros kapcsolatom van.
Fs/ Milyen megbízásokon dolgozol a gördeszkás vonal mellett?
LD/ Kicsit kevesebb mint egy éve kezdtem komolyabban venni a szabadúszó karriert, így egyelőre azon dolgozom, amivel éppen megkeresnek. Ez lehet éppen logótervezés ügyvédi irodának vagy animációs produkcióban való részvétel. Utóbbit jobban szeretem csinálni.
Fs/ A gördeszkázás egyértelműen hatalmas hatással volt a vizuális kommunikációra világszerte, sőt gyakorlatilag egy saját vizuális nyelv alakult ki a szubkultúra köré. Művészek tízezreit inspirálta és adott nekik felületet a kibontakozásra. Le lehet ezt vetkőzni, amikor egy teljesen más területen dolgozol? Egyáltalán szükséges levetkőzni, vagy értékelik ezt a fajta látásmódot a megrendelők?
LD/ Általában akikkel együtt dolgozom, körülbelül tudják mire számíthatnak tőlem, ha pedig valakivel először dolgozom, küldök néhány referenciát a képviselt irányokról. Én nem érzem úgy, hogy le kéne vetkőzzek bármit is amikor komolyabb előadásmódot igényel egy munka, egyszerűen csak más érdeklődési területről érkezik az inspiráció, az eszköztár.
Fs/ A Master diplomamunkád is egy gördeszka sorozat volt. Afrikai maszkok, szeméttel nyomtatás, digi utómunka. Mit kell tudni erről a projektről?
LD/ Ez hosszú lesz… Egyetemi éveim végéhez közeledve úgy éreztem nem sikerült igazán ütős munkát produkálni a diplomát megelőző 4 év alatt. Rengeteget agyaltam, hogy mégis mi legyen a diplomamunkám témája, ami megkoronázhatná az egyébként elbulizott éveket. Egyik elméleti vizsgámra készülve egy környezettudatossággal kapcsolatos írást olvastam mikor elgondolkodtam, vajon mennyi juharfa élete szárad már a lelkemen a gördeszkázás rovására. Ahogy elmélyedtem ebben a gondolatban eszembe jutott a Cirus nevű magyar cég, akiktől még évekkel azelőtt vettem bambusz lapot, ami elvileg környezetbarátabb megoldás a juharnál, legalábbis ezt olvastam akkor. Ezt a vonalat megragadva elkezdtem vizuálisan jól feldolgozható témákat keresni, olyat kerestem ami nem túl elcsépelt. Miután megállapodtam a szemét kezelés és a tudatos vásárlás témájánál, a következő egyetemi félévet azzal töltöttem, hogy különböző képi megoldásokkal és kompozíciókkal kísérleteztem, így kötöttem ki a szemét felhasználásánál. Innentől igazából már gördülékenyebben ment minden, elkezdett szép kerek egésszé összeállni az egész széria. Az elején említett teljesség utáni vágyamnak pedig a cég arculatának és weboldalának frissítésével tettem eleget. Nyilván visszatekintve sok minden van, amit máshogy csinálnék, de összességében büszke vagyok erre a munkámra.
Fs/ Betwix, PEN, Made in Pécs. Pécs bármikor?
LD/ Pécs bármikor, szorosan mögötte Párizs és Dunaújváros.
Fs/ Kedvenc projekt?
LD/ A Medium-os Stinkbug Challenge videót nagyon szerettem csinálni, valamint a Donut Media-val is jó élmény volt együttműködni, utóbbi leginkább a külföldi megrendelővel kapcsolatos tapasztalatszerzés miatt.
Fs/ Vannak kedvenc alkotóid?
LD/ Hogyne volnának! Illusztrátorok közül nagy kedvenceim: Erhardt Domonkos, Márk László, Fillér Máté, Krzysztof Nowak, Todd Francis, Brother Merle. Animátorok és motion designerek közül: Dirk Koy, Erik Fountain, Shane Dering, Jonathan Djob Nkondo. Túl sok van, nem tudom mindet leírni.
Fs/ Látni a social oldalaidon, hogy egyre több animációt készítesz. Van egy tudatos célod ezzel?
LD/ Kicsit több, mint 2 éve kezdtem el komolyabban foglalkozni animálással és motion design-nal egy pécsi cégnek, azóta nincs megállás. Jelenleg úgy érzem ez áll legközelebb egy hivatásszerű dologhoz, viszont még rengeteget kell tanulnom hozzá, hogy kiteljesedjek benne.
Fs/ Van bevett rutinod az alkotáshoz vagy akkor dolgozol ha elkap az ihlet?
LD/ Megrendelésnél nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy úgy dolgozzam, ahogy éppen kedvem tartja, hiszen határidőre kell elkészüljek és eleget kell tennem az ügyfél igényeinek. Van egy bevett rutinom, de ez nem hiszem hogy nagyban különbözik más alkotók munkafolyamatától. Papíron tervek, megrendelő választ, kidolgozás, észrevételek, módosítások, kész verzió leadása. Animációnál picit máshogy megy, de az ezzel kapcsolatos rutinom még alakuló félben van, nem merem megosztani.
Fs/ Milyen zenét ajánlasz alkotáshoz?
LD/ Szöveg nélküli, kicsit monoton elektonikus zene az nálam bevált, amúgy meg bármi amit már szarrá hallgattam és nem kell figyelnem a szövegére. Elektronikus zenéből nagy kedvencem Nicolas Jaar, valamint a Pulse nevű Youtube csatornán szoktak lenni jó mixek. Ronggyá hallgatottak közül mostanában Elder, Idles és JPEGMAFIA, hogy csak néhányat említsek. Próbálkozom a csenddel is, kisebb-nagyobb sikerrel.
Fs/ Álom meló?
LD/ Körülbelül az, ami most, csak magasabb szinten. Olyan cégekkel szeretnék dolgozni, amiket amúgy is támogatok, illetve olyan projekteben, amik amúgy is érdekesek számomra. Természetesen deszkás cég lenne az etalon, csak ezeknél sajnos nincs akkora igény animációkra.
Fs/ Ki legyen a következő?
LD/ Szolykó Dávid, Kulcsár Csabi
Fs/ Kész vagy?
LD/ Naná.
Dávid munkáit az instáján /@lizomdavid/ és a Behance oldalán /Behance/ tudjátok követni. Ha pedig felhívnád, vagy írnál neki, a weboldalán keresztül érheted el: www.davidlizom.com .
Hosszú várakozás után végre megérkezett a méltán híres Scandalnavians második része. Sajnos a premier turnét novemberben lemondták a koronavírus miatt, így csak online tudta a stáb bemutatni, hogy min dolgozott az elmúlt két évben. A 2013-ban bemutatott első rész legtöbb ridere ismét feltűnik, és olyan új arcok is felbukkannak, mint pl. Fridge (aki az előző rész megjelenésekor még csak 16 éves volt) és az ő elmaradhatatlan hátizsákja.
Szerencsére a második Scandalnavians sokkal hosszabb elődjénél /több, mint negyven perc/, és ismét megtudhatjuk belőle, hogy a skandinávok nem teljesen normálisak, a Helgason családra továbbra sem érvényesek a fizika törvényei, illetve Eiki még mindig tud újat mutatni az öcsinek.
Brutális trükkök, nagyon true riderek, furcsa skandináv zenék, kötelező darab.
A több, mint 10 éve gördeszkákat gyártó Cirus Skatenél jártunk, hogy kifaggassuk Bolvári Danit, a hibátlan lapok gyártásáról. A klasszikus street mellett, freestyle-, cruiser és longboard lapok születnek a különleges atmoszférájú műhelyben. Az egyedi, direkt a Cirus számára gyártott, gépeken születő lapokat külön-külön préselik. Így minden egyes darab tökéletes konkávval, és a meleg ragasztásnak, illetve a szigorú minőségellenőrzésnek köszönhetően, garantáltan csavarodás mentesen érkeznek a megrendelőhöz. Külön emeli az érdemét, hogy a srácok mindezt itthon, egy veszprémi műhelyben építették fel, nem kevés külföldi elismerést is magukénak tudva.
FS.: Kezdjük a legelején. Hogyan indult a Cirus?
BD.: Már 16 éves korom óta deszkákat akartam gyártani! Gurulgattam (Veszprém szikvíz) Minden tetszett a mi a deszkával volt kapcsolatos. Öltözködés, stílus…., nagyon jó sportnak tartom. Asztalos tanuló voltam, szerettem a lapok alapanyagát az íveit és a formáját. Próbálkoztam is egy-két kósza ötlettel. De csak jóval később lett rá lehetőségem elkezdeni. Nagyon sokat tudnék mesélni róla. A lényeg, hogy nagyon sok szabadidőmet, pénzemet és energiámat abba fektettem, hogy jó lapot tudjak gyártani. Nehéz út volt. Ha tudtam volna, hogy miken megyek keresztül, lehet el sem kezdem. Kaptam hideget, meleget……de hát, ha az embernek vannak céljai és megvalósulnak, akkor a rossz dolgokat, amik történtek lassan homály fedi.
FS.: A Cirus anno a bambusz lapjairól lett ismert. Honnan jött a bambusz ötlete és miért választottátok végül ezt?
BD.: Minden gyártó juharból készítette a lapokat, ezért döntöttem a bambusz mellett. Gyorsabban megújuló alapanyag forrás.
Fs.: 2017 óta juhar lapok is készülnek nálatok. Mi hívta életre a juhar lapok gyártását?
BD.: Az egyre több érdeklődés a juhar lapok iránt, így elkezdtük ezeket is gyártani. Nagyon jó döntés volt. Az első juhar lapokat az ATTITUDE-nek gyártottam.
FS.: Milyen Fofóékkal együtt dolgozni az Attitude lapokon?
BD.: Fofót már a kezdetek óta ismerem. Nyomon követte a fejlődést. Nagyon jó! Mindig is szerettem volna otthoni deszkásoknak lapokat gyártani. Élveztem az új formát tervezgetni. Vártam, hogy készüljön el már az első lap! És még csak most jön a java! Szerintem ezek után fogunk igazán együtt dolgozni. Ők azok akik büszkék, hogy a CIRUSszal gyártatnak (Magyarországon).
FS.: Tűri Zoltán és Marius Constantin is a ti lapjaitokat használja és nagyon komolyan jelen vagytok a freestyle gördeszkázásban. Mi az oka, hogy ennyire elkötelezettek vagytok a Freestyle felé?
BD.: Egy nagyon lelkes csapatról beszélünk! Sokkal összetartóbb szerintem mint a street-es vonal. Külföldön több üzletben is értékesítik ezeket a lapokat. És nagyon sokat foglalkoznak a témával (grafika, lap forma, konkáv….stb). Tűri Zoltán egy nagyon lelkes és alázatos sportoló. Miatta kezdtünk freestyle lapokat gyártani és miatta alakult ki ez a nemzetközi siker.
FS.: Az elmúlt hónapok sok hazai vállalkozásnak jelentenek kihívást. Benneteket hogy érint? Mit tapasztaltatok?
BD.: Az eladáson nem igazán mutatkoztak a vírus hatásai. Sőt, az elmúlt pár hónap kimagasló volt eladás szempontjából. A lapok kb 90% külföldre kerül eladásra. Gondolom több szabadideje lett az embereknek. A külföldi embereknek…
FS.: A legtöbbször a gördeszkások oldalával, szempontjaival találkozhatunk. De mi a véleményetek a magyar gördeszka piacról Nektek, akik gyártják a lapokat?
BD.: A viszonteladóknak Magyarországon az a lényeg, hogy olcsó legyen, persze nem a minőség rovására. Országunkban egy boltban sem lehet kapni Cirus lapokat. A magyar piac kicsi. Szerintem félnek a “magyar” deszkáktól. Viszont külföldön nem. A magyar piacnak szerintem előny lenne a magyar termék forgalmazása. Ha esetleg bármi észrevétel lenne a lapokkal kapcsolatban, egyből lehetne orvosolni. Egyedi lapokat lehetne gyártatni, kis mennyiségben……na mindegy. Szerintem nincs hátránya.
FS.: Van olyan cél, ami még megvalósításra vár a céggel kapcsolatban?
BD.: Volt egy célom 13 éve, az megvalósult. A mostani cél, hogy így maradjon. Szépen fejlődünk.
Legalább is sejtjük, hogy hol futhatunk majd össze. Gördeszkás vonalon több izgalmas program is érkezik, nézzük sorban:
MARADJÉBREDT!
A Medium skateshop évek óta komoly hangsúlyt fektet a közösségek össze(újra)kovácsolására, hiszen valljuk be az utóbbi években őrületes ellentétek alakultak ki a gördeszkás szubkultúrához kötődő berkekben.
„Szeretnénk a zenészek és alkotók közötti kommunikációt, kapcsolatokat megerősíteni, táplálni. A zenész adja a témát, ami maga a zenekar vagy produkció. A művész feladata egy illusztráció a felkért előadó vagy produkció által kiváltott vízió megalkotása egy gördeszkára. Az így elkészült gördeszka lap művészi értékkel bíró alkotás is, amit nem csak aktív gördeszkások használati tárgyaként, hanem mint művészi produktum is elérhető. Az ilyen kollaborációkkal is elő segíteni új párbeszédek közös projektek létrejöttét.”
De a legfontosabb, hogy most vasárnap (aug. 30.) a Medium Skateshopban Saiid és Tripo kollab bemutató!!!
Éljen Május 1 Szeptember 5!
Az esemény, amire ma már a gyerekeiket viszik azok, akik részt vettek az elsőn, hiszen a Stég 1990(!) óta rendezi minden évben a Gördeszkás Majálist. Nincs hivatalos infó róla, de valamilyen formában minden évben megtartották, és idén volt az első alkalom, hogy el kellett tolni. Szóval most Éljen Szeptember 5!
Bizony, megint elszalad egy év, és érkezik a Medium és a Magyar Gördeszkások Egyesületének versenye, idén a szentendrei skateparkban, szeptember 5-én. A Mediumos arcok mindent megtesznek a hibátlan szervezésért, az új szentendrei skatepark pedig elég húzós lett, szóval minden adott egy emlékezetes versenyhez.
Egy évtizeddel ezelőtt Ryan Gibb rendező kiadta a Life Cycles című filmet, ami egy igazi DH remekmű. Bár a film kiállta az idő próbáját, Gibb sosem készítette el a tervezett folytatást. A Life Cycles szépen lassan egy alapművé vált a Downhill rajongók között, viszont a rendező a megjelenés óta reklámokon dolgozott és tíz évre maga mögött hagyta a riderek világát. Aztán 2018 végén a New York-i Philmont Scout Ranch-re utazott, hogy Nico Vinkkel elkészítse a From The Ash című rövidfilmet. Őszintén remélem, hogy a cím Gibb visszatérésére (is) utal és újra rendszeresen élvezhetjük zseniális munkáit.
Az erdőt természetesen nem a forgatás miatt gyújtották fel. Az Ute Park területén rendszeresek az erdőtüzek, 2018-ban több mint 36 000 hektár erdő égett le. A felvételek alatt végig egy profi mentőcsapat vigyázott a stábra.
Ha pedig szeretnéd újranézni (vagy még nem láttad) a Life Cycles-t, katt a linkre: Youtube
Sokszor nem is gondoljuk, hogy tevékenységünkkel mekkora hatással vagyunk a környezetre. A hetvenes években pont a kaliforniai szárazság indította el a világhír felé a gördeszkázást. A képlet egyszerű, az egész államban kialakult vízhiány miatt egy helyi rendelet megtiltotta a medencék feltöltését. Az akkoriban még csak mérsékelten ismert gördeszkázás pedig rögtön megtalálta az üres medencékben a népszerűség táptalaját. Természetesen rengeteget változtak a hardware-ek a Zephyr és Z-flex idők óta, és rengeteg olyan cég született, akik nem a szülők garázsában gyártják a lapokat.
Egy 2014-es kanadai kutatás szerint kb. 20 milló gördeszkás van világszerte, és a gördeszka gyártás a legnagyobb juharfa felhasználó iparág a világon. Plusz amióta Frank Nasworthy feltalálta a poliuretán kerekeket, komoly mennyiséget használ a gördeszka ipar ebből a kőolajból előállított műanyagból. Persze ez világviszonylatban elenyésző, hiszen a poliuretán az egyik legelterjedtebb műanyag, évi 12 millió tonnát gyártanak belőle.
Szerencsére a gördeszkás szubkultúrában rengeteg jó érzésű ember mozog, így a gördeszkaipar már azelőtt elkezdett a környezetre gyakorolt hatásával foglalkozni, hogy ez világszerte társadalmi elvárás lett volna. (Szemben ugye nem egy iparággal, ahol szemrebbenés nélkül irtottak ki országnyi őserdőket.) A legtöbb gördeszka gyártó figyel arra, hogy a felhasznált faanyag felelős gazdálkodásból származzon, aminek lényege, hogy a megtermelt profit egy jelentős részét erdők telepítésére fordítják.
Például a Dwindle Distribution, évek óta dolgozik a National Forest alapítvánnyal és a ReGrowth projekt keretében háromszor annyit fát ültetnek, mint amennyit felhasználnak gördeszka gyártásra. Mivel a világ egyik legnagyobb gyártójáról van szó /Enjoi, Almost, Bling, Darkstar, stb./, így elég komoly mennyiségekről beszélünk.
Elég hasonló projektet futtat az Etnies is. Ők 2011 óta egyes kollekcióik /pl. Jameson/ minden eladott darabja után ültetnek egy fát, hogy ellensúlyozzák a gyártásuk szén-dioxid terhelését. A Trees For The Future alapítvánnyal 2 millió fát ültettek 2019 végéig. Idén pedig az összes kollekciójukra kiterjesztették a projekt kereteit.
És amit személy szerint imádok, egyre több vállalkozás kezd nyersanyagként tekinteni a leharcolt deszkákra, és kreatív megoldásokkal új termékeket gyártanak belőlük. Szerencsére ilyen példáért nem is kell rögtön külföldre menni, hiszen itthon Sipos Gergely Sg.skateworks néven készít fantasztikus tárgyakat, törött lapokból. Őt legkönnyebben az Instagammon lehet utolérni -> Sg.skateworks
Persze külföldi példa is akad bőven.
Az egyik érdekes vonal, amit az IRIS Skateboard képvisel. Ők a törött lapokból újra gördeszkákat gyártanak, illetve szörfök, bútorok és egyéb kiegészítők is akadnak a kínálatukban. www.irisskateboards.com
Talán az egyik legismertebb ilyen cég a MapleXO, akik főleg ékszereket készítenek. A portlandi vállalkozás évekkel ezelőtt lett világszerte ismert, amikor a Grove tervezőivel karöltve iPhone tokokat és hátlapokat kezdtek gyártani. www.maplexo.com
Egy szó mint száz, érdemes figyelni a gyártók tevékenységét, hiszen a vásárlásainkkal szavazunk, hogy ezek a példa értékű projektek még hosszú évekig futhassanak, és a gördeszkázás egy fenntartható, felelős irányt képviseljen.
Chad Eaton /aka Timber!/ egy újabb sorozatot készített az Elementnek. Viszont most nem egy zseniális lapcsaládról van szó. Mint ez volt:
Hanem egy adag nagy felbontású grafika, amit szabadon printelhetsz, és ha szeretnéd ki is színezheted (bár nem hisszük, hogy ezekhez a művekhez bárki hozzá tud még adni színekkel, de hátha). Szóval csak kattints a kiválasztott képre és máris tiéd egy Timber! grafika, amin kiélheted a kreativításod, vagy kiteheted otthon a faladra.
Néhány gondolat a projektről:
Element: Anno egy szkennerrel utaztál, hogy bárhova el tudd küldeni a műveidet. Hogyan csinálod ezt manapság? Timber!: Igen, néhány éve még egy szkenner és egy nyomtató is az útitársam volt, mivel rengeteget utazok ez egy hatalmas szívás. Ma már imádom, hogy egy iPad és egy laptop elég.
Element: Teljesen lecserélted a vázlatfüzetet iPad-re? Timber!: Nem teljesen. Még mindig használom mindkettőt. Egyre többet használom az iPad-et az utazások miatt. Otthon azért még mindig papírra rajzolok.
Element: Megváltozott a stílusod, amióta tableten dolgozol. Van különbség? Timber!: Kissé simábbak a képek, de nem hiszem, hogy rajtam kívül bárki észrevenné. A legnagyobb különbség abban a sebesség, kétszer annyi projektet nyomok, mióta tableten dolgozok.
Element: Az ihletszerzés miatt utazol ennyit? Timber!: Utazni nagyon inspiráló, rengeteg különböző kultúrát és a hozzájuk kötődő művészetet ismerhettem meg. A tapasztalatok segítenek abban, hogy ilyen történeteket készíthessek.
Element: Változik a munkamódszered, amikor úton vagy? Timber!: Mostanában amikor ébren vagyok dolgozok, nem igazán számít, hogy hol vagyok éppen. Az egyetlen különbség, hogy amikor utazok csak grafikákat készítek és vázlatokat a jövőbeli projektekhez. Amikor otthon vagyok inkább olyan dolgokra koncentrálok amiket nem lehet útközben csinálni. Festek, nyomtatok, kézzel fogható műveket hozok létre.
Element: Van napi rutinod, ami segít inspirálódni? Timber!: Nem igazán. Csak felébredek valamikor és elkezdek rajzolni. Az e-mailek megválaszolása és a kommunikáció viszont nagyon nehéz, mert nem igazán tudom szavakkal jól kifejezni magam, így ez rengeteg energiát igényel.
Element: Otthon van külön helyed az alkotásra, vagy csak nekiesel a munkának miközben megy a Netflix a nappaliban? Timber!: Van egy dedikált helyem, de nem igazán használom. Bárhol tudok rajzolni, ágyban, kanapén, konyhában vagy éppen kint… és igen, közben rengetet megy a TV.
Element: Miket szoktál nézni? Timber!: Legtöbbször valami olyat, amire nem kell figyelnem, például műsorokat a gyerekkoromból. Sokszor megy a Simpson család vagy a „Cheers”, de az is előfordul, hogy egy haverommal beszélgetek közben.
Element: Láttuk már a ruháidat gördeszkákon, ruhákon, sörökön, takarókon. Hatalmas muralokat készítettél, tetoválásokat terveztél. Mi az amin még szeretnél dolgozni? Timber!: Szívesen készítenék könyveket. Van pár ötletem önálló történetekre, de örömmel összeállítanék egy albumot az eddigi munkáimból. Szeretnék újra kerámiázni is. Gyerekkoromban sok kerámiát készítettem, ezt jó lenne összekapcsolni a rajzaimmal.
Element: Mit ajánlanál azoknak akik most otthon maradtak? Timber!: Mindenkinek van olyan álma vagy projektje, amire eddig nem volt ideje, vagy csak az időhiányt használta ürügyként. Nos, itt a lehetőség, hogy lépéseket tegyünk megvalósítani ezeket a régi projekteket, esetleg elindítsunk egy új karriert. Meg kell próbálni kihozni a maximumot ebből a helyzetből .
