Az alkotó tevékenység mindig is összefonódott a gördeszkázással. Rengeteg élvonalbeli rider készít műalkotásokat, zenét, szobrot, fotót, grafikát. Világszerte egyre nagyobb teret nyernek ezek az alkotások. Az utóbbi évtizedben a szponzorok is felismerték, hogy a deszkásokhoz maguk deszkások tudnak a legőszintébben szólni, ezért elkezdtek teret engedni műveiknek is. Egyedi ruha kollekciókat, limitált lapokat, kiállítások létrejöttét támogatják. Szerencsére a jelenség itthon is kezd megjelenni, és a magyar szponzorok is kezdenek nyitni a gördeszkás szubkultúra alkotói oldala felé.
Stílusosan ma, a Gördeszkázás világnapján, 19.00 – kor, a Fröccsteraszon mutatja be egyedi kollekcióját a Dorko, ami Petrányi Lajos, vagy ahogy mindenki ismeri Ostya, ötletei nyomán született (event). Ostya egyértelműen az egyik legeredményesebb gördeszkás itthon, komoly sikerei vannak a hazai, illetve a nemzetközi versenyeken, és mindig van egy-egy új trükk a tarsolyában. 11 éve koptatja lapjait, és már az első versenyein is frankó eredményeket ért el. Igen aktív tagja a gördeszkás közösségnek, szinte minden versenyen össze lehet vele futni és rendszerint a dobogó valamelyik fokán a legkönnyebb megtalálni. Magas, stílusos trükkjeivel és összeszedett meneteivel pedig elég hamar kivívta a riderek elismerését. Barcelonai videóit egyenesen imádjuk, és szerencsére trippjeiről rendszeresen be is számol közösségi oldalain.
El is kaptuk néhány szóra a kollekcióval kapcsolatban. A gördeszkás életérzés egy olyan kollekcióra megálmodására inspirálta, ami a lehető legjobban fejezi ki a sport iránti rajongását. Ez leginkább a függőségre hasonlít, mivel újat ad, izgalmakat hoz, és újra -újra át akarod élni. Ez hajt, hogy új trükköket tanulj, hogy bevállald életed legnagyobb lépcsőjét, hogy újra nekimenj a nollie heelnek a gapen.
„Amikor csak suhansz az utcán és olliezod át a csatornafedőket egymás után vagy végre beadsz egy trükköt amiről évek óta csak álmodsz. Amikor mindegy, hogy merre jársz a világban, összefutsz egy vadidegen deszkással es egyből barátok vagytok, mert ugyanannak a dolognak vagytok a rabjai. Ez az érzés kifejezhetetlen.
A Dorko felajánlotta a lehetőséget, hogy megtervezhetem a saját kollekcióm. Az volt a célom, hogy ezek a ruhák valamennyire visszaadják azt a színes, eufórikus érzést, amit a gördeszkázás számomra és a többi deszkás számára jelent.”
Az, hogy a gördeszkás márkák felismerték, hogy ridereik művészi tehetségét is érdemes támogatni, nagyban köszönhető annak, hogy a 90es évek Kaliforniájában a helyi punkrock gördeszkások szubkultúrája elindított egy sajátos művészeti mozgalmat, ami magába foglalta a street art jelenségeit, a gördeszkák pingálását és a külvárosokban megjelenő installációkat is. Ebből a közegből érkezett például Ed Templeton, akinek munkáiból elképesztően színes tárlatokat állítanak össze a világ legnagyobb múzeumai. 2011-ben az Ernst múzeumban mi is megcsodálhattuk munkáit. Templeton világhírneve művészként egyedi gördeszkákkal indult, és már a Toy Machine előtt is sikeresek voltak saját lapjai. Akit érdekel a téma, annak erősen ajánlott a Beautiful Losers című dokumentumfilm, ami Templeton mellett olyan nevekkel foglalkozik, mint Thomas Campbell, Shepard Fairey vagy Margaret Kilgallen.
2013-ban a németországi fényképezőgép-gyártó Leica készített egy interjúsorozatot olyan gördeszkásokkal, akik fotókon dokumentálják a deszkás életérzés momentumait. Az interjúsorozat alanya volt egyik nagy kedvencünk, Arto Saari is, akinek a Leica megjelenés hatalmasat lendített művészi karrierjén. Legutóbb kiadott zinéje nagyon hatásos vizualitással meséli el a CubaSkate nonprofit szervezet küldetésének három napját. Persze a történethez hozzá tartozik, hogy nem csak a gördeszkás képei erősek, hiszen egy igen kiváló fényképészről beszélünk, aki komoly fotósorozatokat tudhat maga mögött. Saari portfólióját itt tudjátok csekkolni: www.artosaari.com
[vimeo 92072494 w=1280 h=720]
Persze lehetne sorolni még a hasonló akciókat, hiszen sokaknak bevillanhatnak Chad Muska rendhagyó installációi, vagy éppen az Element 25 éves fennállását ünneplő limitált lapsorozat, amiről már nálunk is olvashattatok (itt). És szerencsére már itthon is találkozhattunk hasonló megmoccanásokkal. Gondoljunk csak a 7réteg kiadványokra, vagy éppen a „Talajfogás” kiállításra. Reméljük, hogy a Dorko nyitottsága átragad a hasonló márkákra, szponzorokra és még sok ilyen rendezvényen vehetünk majd részt.
///Képek: Dorko – Piltner Péter///
