Vajon mi teszi a gördeszkázást különlegessé? Gondoljunk bele, csak egy falap négy kerékkel, mégis képes volt fantasztikus közösségeket kialakítani, világszerte hatalmas hatással volt a zenére, a vizuális kultúra rengeteg ágára, és milliók gondolkodását határozza meg. Ez az egyszerű eszköz képes arra, hogy összekovácsolja az embereket, hogy eltörölje a köztünk feszülő értelmetlen határokat és kiragadjon a hétköznapokból.
A Free Movement Skateboarding nevű szervezet pontosan ezt a hatást igyekszik felhasználni arra, hogy a jelenleg elképesztően túlzsúfolt görög menekülttáborok lakóit kihúzza a gyötrelmes mindennapokból. Ruby Mateja és Will Ascott azzal a céllal hozta létre az FMS-t, hogy ha csak egy kis időre is, de átadhassa nekik azt az érzést és szabadságot, amit számunkra a gördeszkázás jelent.
Will Ascott a Jenkem-nek foglalta össze egy cikkben, hogy mi történt velük az elmúlt években.
„Három évvel ezelőtt, amikor Ruby és én lehajtottunk az Olaszországból induló kompról a Görög tengerparton gyönyörű olajfa ültetvények és a kék tenger látványa üdvözölt minket. Nagyon izgatottan és naivan kezdtünk bele a projektünk megvalósításába, az Egyesült Királyság NGO Help Refugees támogatásával.
A támogatás összegéből el tudtuk indítani a Free Movement Skateboarding-ot, hogy a görög menekülttáborok fiatal lakóinak megmutathassuk a gördeszkázást, és lehetőséget biztosítunk a sport elsajátítására.
Amikor elindultunk Londonból, rengeteg kérdés volt a fejünkben. Vajon, hogyan segíthet a gördeszkázás a rendkívüli nélkülözés környezetében? Milyen szerepet játszhat az évek óta tartó gazdasági válság megszorításai közt? És hogyan lehet kitörési lehetőség azoknak a bevándorlóknak, akik a jobb élet reményében hátra hagytak mindent? A projekt előkészítése során többször jártam ezekben a táborokban és egyértelmű volt számomra, hogy a mindennapi szükségletek biztosításán túl nem sokat tud tenni egy ilyen környezet az ott élő tizenévesekért. Már akkor is éreztem, hogy a gördeszka nagyszerű lehetőséget biztosíhatna ezeknek a fiataloknak.
Bár nem voltunk teljesen biztosak a dolgunkban, három területen kezdtünk bele a munkába, amik azóta a FMS alappillérjeivé váltak. Az első célunk az volt, hogy a nemek közti különbségekről való gondolkodást alapjaiban változtassuk meg. Másodszor a helyi integrációt tartjuk fontosnak. Lehetőséget biztosítunk a helyi lakosságnak, hogy részt vegyenek a programjainkban, így kulcsszerepet játszanak a menekültek beilleszkedésében, a skateparkokban és azon kívül is. Végül a gyerekek mentális fejlődését és traumáik feldolgozását segítjük egy szakértőkből álló csapat segítségével.
Athénba érkezésünk után Benji Sowter ácsmester vezetésével olyan elemeket gyártottunk, amiket úgy lehet egymásba pakolni, mint a matrjoska bábukat. Az első spot, ahol felállítottuk őket egy kosárlabda pálya volt, egy köpésre egy ókori iskolától, ahol most hajléktalanok alszanak, egy külvárosi közösségi központ közelében. Az első napokban a közeli általános iskola diákjai kezdtek érdeklődni, majd szép lassan megjelentek a menekült gyerekek is. Eleinte hatalmas kihívás volt, hiszen a környék gyerekei egészen más traumákkal érkeztek, mint a bevándorlók. Viszont az első sikerek, egy-egy méter gurulás, esetleg egy trükk, szépen lassan elmosta a köztük lévő távolságot. Az a fajta koncentráció, ami a gördeszkázáshoz szükséges segített ezeknek a fiataloknak, hogy ne a problémáik legyenek fókuszban.
Ezek a gyerekek pont úgy megszerették a gördeszkázást, mint te vagy én. És nagyjából ez az egyetlen dolog az életükben, ami homogenizálja őket. Egyébként minden tekintetben, személyiségükben és migrációs állapotukban egyediek. Afgán, szíriai, görög, iráni, kongói, spanyol … 5 vagy akár 22 évesek. Keresztények, muzulmánok, ateisták. Nincs konkrét elképzelés arról, hogy kikkel foglalkozunk, hiszen nem lehet sztereotipizálni a menekülteket. A sztereotípia, amit a hírekből ismerünk a média és a politikusok tévedése, azoké, akik profitálnak abból, ha félsz más emberektől.
2019 szeptemberében, ahogy a programunk lendületet kapott, a görög újságok kezdőlapjai tele voltak ezekkel a sztereotípiákkal. Egy hajnalban a menekült családokat kilakoltatták és egy korinthoszi központba szállították. A gyerekek nem kaptak többé iskolai oktatást, sem egészségügyi ellátást. A helyi görög gyerekek pedig nem értették, hogy hova lettek új barátaik, akikkel együtt tanulnak nálunk gördeszkázni. Azt hiszem egy ilyen eseményt egy gyereknek rettenetesen nehéz feldolgozni.
Közben több menekülttábort is bevontunk a programba, mert azt látjuk, hogy a táborokban uralkodó unalom felőrli a fiatalok lelkét. Egy év után a Dán Menekültügyi Tanács több tucat gördeszkával támogatott meg minket, hogy a rendszeresen részt vevő gyerekeknek saját hardware-t tudjunk biztosítani. Hihetelen volt látni, ahogy ezek a gyerekek kis gördeszkás mikrokozmoszokat alakítottak ki szerte Görögországban. A saját világukban pedig, nincsenek Afgánok, Szírek, Görögök,Irániak, Kongóiak, keresztények, muzulmánok vagy ateisták. Csak gördeszkások.”
///Linómetszetek: Will Ascott///
