Az egyik legjobb skate film. Ennyi.
Címke: featured 2 / 3 oldal
Egy évtizeddel ezelőtt Ryan Gibb rendező kiadta a Life Cycles című filmet, ami egy igazi DH remekmű. Bár a film kiállta az idő próbáját, Gibb sosem készítette el a tervezett folytatást. A Life Cycles szépen lassan egy alapművé vált a Downhill rajongók között, viszont a rendező a megjelenés óta reklámokon dolgozott és tíz évre maga mögött hagyta a riderek világát. Aztán 2018 végén a New York-i Philmont Scout Ranch-re utazott, hogy Nico Vinkkel elkészítse a From The Ash című rövidfilmet. Őszintén remélem, hogy a cím Gibb visszatérésére (is) utal és újra rendszeresen élvezhetjük zseniális munkáit.
Az erdőt természetesen nem a forgatás miatt gyújtották fel. Az Ute Park területén rendszeresek az erdőtüzek, 2018-ban több mint 36 000 hektár erdő égett le. A felvételek alatt végig egy profi mentőcsapat vigyázott a stábra.
Ha pedig szeretnéd újranézni (vagy még nem láttad) a Life Cycles-t, katt a linkre: Youtube
A Mediumskate feleleveníti az egyik első eseményt, amit még indulásukkor szerveztek. Ez pedig a TEAM VIDEO CHALLANGE, aminek a második felvonására október közepéig várják az ütős editeket.
Íme a pontos kiírás:
Basszus, lassan már négy éve annak, hogy megnyitottuk kapuinkat és megrendeztük első eseményeinket. Ezek között volt a TEAM VIDEO CHALLANGE, amit most újra elindítunk. Rendeződjetek 3-4 fős csapatokba és már mehet is a filmezés. Persze szigorúan csak az utcán készült felvételek játszanak, mivel a fejlődéshez az is nagyon fontos, hogy deszkázzatok minél többet Streeten! Az, hogy mivel csináljátok a videót, lényegtelen. Lehet telefonnal, lehet VX-szel, lehet HD, a lényeg hogy forogjon a kamera! A terjedelmet sem kötjük meg, de azt javasoljuk, hogy 3-12 perc közé lőjétek be, hogy mindegyikőtök kiteljesedjen az Editben, de ne is legyen elhúzva. Inkább legyen ütős! Ami fontos, hogy adjatok nevet a csapatotoknak és gondolkozzatok egy logón is! Ez azért kell, mivel a nyereményetek egy része a saját logótokkal ellátott medium gördeszkalap lesz! A videókat és a logókat október közepéig várjuk tőletek, így van kb. két hónapotok összerakni az Editet, amiket ezúttal is levetítünk majd egytől egyig és közös szavazással fogjuk eldönteni, hogy kié lett a legjobb!
Hajrá és irány a szpotokra!
Itt pedig a facebook esemény oldalát lehet megtalálni: facebook
Szörf; szabadság, a határok feszegetése, a mozdulatok tökéletesre csiszolása és egy életstílus. Ez az a sport, ami szerintem leginkább jelképezi azt, amiről az extrém sportok szólnak. Az európai tengerpartok mentén elég könnyen bele lehet futni olyan arcokba, aki egy időre (vagy örökre) az addigi életüket maguk mögött hagyva a szörfözésnek szentelik minden idejüket. Eva és Zoli is hasonló karakterek, akik a The Magnet Projects néven működő vendégházból mozgatják a szörfös szubkultúrát a Portugál óceánparton.
Ti hátra hagytatok mindent?
Részben igen. A megszokott biztonságot, az otthoni karrier lehetőségét, családot és barátokat. Ami viszont jó dolog, hogy azért így is elég gyakran tudunk hazamenni, illetve hozzánk is sok ismerős jár.
Hogy kötöttetek ki Portugáliában?
Egy 7 hónapos közép-amerikai túra, 3 közös francia nyári és 2 osztrák téli szezon után döntöttünk úgy, hogy ideje egy saját ötletbe belevágni. Azt tudtuk, hogy az óceánnál akarunk letelepedni, emellett még nagyvárost és hosszú nyári szezont is akartunk, jó hullámokkal. Ami fix volt, hogy Európában akarunk élni, a kultúra, a család és a barátok közelsége miatt. Így már csak 3 szörfös ország maradt, Franciaország, Spanyolország és Portugália. Lisszabon közelsége, a jó klíma és a megengedhető életszínvonal miatt lett Portugália a befutó.
Mindketten több sportot próbáltatok már, miért a szörf lett a nagy szerelem? Mit jelent számotokra a szörfözés?
Én 10 évig versenyszerűen úsztam, a vízben érzem legjobban magam. A versenysport befejezése után az úszás picit unalmassá vált, de a szörfben megtaláltam azt a plusz adrenalint, ami szerintem egy életre megfertőzött. A gördeszka és a snowboard is közel állnak hozzám, de szörfben kisebb a sérülésveszély.
Szabadság, természet, egészség, valamint állandó kihívás és változatosság. Nem igazán tudnék más tevékenységet mondani, ami ennyire kikapcsolja a gondolatainkat.
Eva a holland nemzeti sportot, a field hockey-t űzte hosszú éveken át. Neki a szabad életmód, az egyszerűség és a természet közelsége a legmegnyerőbbek a szörfben.
Honnan jött a The Magnet Projects ötlete?
2014-15-ben együtt végigutaztuk Közép-Amerikát, és nagyon sok szörf hostel-ben szálltunk meg. Volt ami nagyon tetszett és volt ami egyáltalán nem. Megtapasztaltuk, hogy vendégként mi az ami nekünk bejön és itt jött az ötlet, hogy csináljunk mi is egy vendégházat, köré építve a szörfoktatást és a vendéglátást. A Magnet 2 pólusa az óceán és a város, a természet és a kultúra. Ez mind megvan itt Portugáliában. A logónkban látható 2 hal pedig nyilván bennünket, a mágnes 2 pólusát is szimbolizálja.
Az tisztán látszik, hogy rengeteg munka van mögöttetek. Voltak nehézségek?
Igen, sokat beletettünk, de saját biznisszel csak így lehet. A kemény munka eredménye mindig meglátszódik, de ennek a fordítottja is igaz.
Az első évben minden megtakarításunkat belepumpáltuk és nyilván idő volt az is, amíg megismertek bennünket. Sokat köszönhetünk a barátainknak, akik terjesztették a hírünket.
Az idei, 2020-as évet az első évünkhöz tudnám hasonlítani, minden bizonytalan, olyan mintha előről kezdenénk az egészet. Persze nem adjuk fel, hamarosan elvonulnak a felhők..
Zoli, azt olvastam, hogy Kaliforniában tanultál meg szörfözni. Hogy kerültél oda?
2007 szeptemberében kerültem ki, egy évet dolgoztam egy helyi Hilton szállodában. Kb. 20km-re laktam Huntington Beach-től és Newport Beach-től, így elkerülhetetlen volt, hogy kipróbáljam a szörföt.
Különböző csomagokat lehet nálatok választani. Mit ajánlanátok azoknak, akik még nem álltak deszkán?
Többnyire egy hétre jönnek hozzánk a vendégek, ahol 5-6 napos oktatáson vesznek részt. Ennyi idő biztosan kell az alapok stabil elsajátításához.
Felkészülésként az úszást, fekvőtámaszokat és állóképességi edzést szoktuk javasolni. A leghatékonyabb persze, ha valahonnan szereztek egy régi deszkát és azzal eveztek a Balcsin.
Úgy tűnik, elég mélyen benne vagytok a helyi szörfös szubkultúrában. Milyen volt megismerni a helyi arcokat?
Igen, 4 év alatt már kialakult egy baráti kör, valamint jóban vagyunk jó néhány szörfössel is.
Keressük az együttműködési lehetőséget szörfsulikkal, éttermekkel, fotósokkal és néhány surfshop-pal is. Időbe telt beilleszkedni, de a portugálok nagyon nyitottak és elfogadóak.
Togo, Budapest, Hága, Bangkok, Lisszabon, California. Rengeteg helyen éltetek/jártatok, hol érzitek otthon magatokat? Costa da Caparica a végleges?
Mondjuk úgy, hogy a következő 5 éves terv is ide szól. Az, hogy a gyerkőcök hol kezdik majd az iskolát, majd még kiderül.
Kész vagytok?
Szerintem sose leszünk kész, mindig jönnek új tervek és ötletek. Viszont elégedettek és boldogok vagyunk már a jelenlegi életünkkel is.
Ha kedvet kaptál, itt éreheted utol Eva-t és Zolit:
És midenképp kövesd őket a social medián, hiszen fantasztikus képeket és inspiráló storykat osztanak meg: Facebook, Instagram.
///Képek: The Magnet Projects, Hambalkó Bálint, Domolky Dániel///
Sokszor nem is gondoljuk, hogy tevékenységünkkel mekkora hatással vagyunk a környezetre. A hetvenes években pont a kaliforniai szárazság indította el a világhír felé a gördeszkázást. A képlet egyszerű, az egész államban kialakult vízhiány miatt egy helyi rendelet megtiltotta a medencék feltöltését. Az akkoriban még csak mérsékelten ismert gördeszkázás pedig rögtön megtalálta az üres medencékben a népszerűség táptalaját. Természetesen rengeteget változtak a hardware-ek a Zephyr és Z-flex idők óta, és rengeteg olyan cég született, akik nem a szülők garázsában gyártják a lapokat.
Egy 2014-es kanadai kutatás szerint kb. 20 milló gördeszkás van világszerte, és a gördeszka gyártás a legnagyobb juharfa felhasználó iparág a világon. Plusz amióta Frank Nasworthy feltalálta a poliuretán kerekeket, komoly mennyiséget használ a gördeszka ipar ebből a kőolajból előállított műanyagból. Persze ez világviszonylatban elenyésző, hiszen a poliuretán az egyik legelterjedtebb műanyag, évi 12 millió tonnát gyártanak belőle.
Szerencsére a gördeszkás szubkultúrában rengeteg jó érzésű ember mozog, így a gördeszkaipar már azelőtt elkezdett a környezetre gyakorolt hatásával foglalkozni, hogy ez világszerte társadalmi elvárás lett volna. (Szemben ugye nem egy iparággal, ahol szemrebbenés nélkül irtottak ki országnyi őserdőket.) A legtöbb gördeszka gyártó figyel arra, hogy a felhasznált faanyag felelős gazdálkodásból származzon, aminek lényege, hogy a megtermelt profit egy jelentős részét erdők telepítésére fordítják.
Például a Dwindle Distribution, évek óta dolgozik a National Forest alapítvánnyal és a ReGrowth projekt keretében háromszor annyit fát ültetnek, mint amennyit felhasználnak gördeszka gyártásra. Mivel a világ egyik legnagyobb gyártójáról van szó /Enjoi, Almost, Bling, Darkstar, stb./, így elég komoly mennyiségekről beszélünk.
Elég hasonló projektet futtat az Etnies is. Ők 2011 óta egyes kollekcióik /pl. Jameson/ minden eladott darabja után ültetnek egy fát, hogy ellensúlyozzák a gyártásuk szén-dioxid terhelését. A Trees For The Future alapítvánnyal 2 millió fát ültettek 2019 végéig. Idén pedig az összes kollekciójukra kiterjesztették a projekt kereteit.
És amit személy szerint imádok, egyre több vállalkozás kezd nyersanyagként tekinteni a leharcolt deszkákra, és kreatív megoldásokkal új termékeket gyártanak belőlük. Szerencsére ilyen példáért nem is kell rögtön külföldre menni, hiszen itthon Sipos Gergely Sg.skateworks néven készít fantasztikus tárgyakat, törött lapokból. Őt legkönnyebben az Instagammon lehet utolérni -> Sg.skateworks
Persze külföldi példa is akad bőven.
Az egyik érdekes vonal, amit az IRIS Skateboard képvisel. Ők a törött lapokból újra gördeszkákat gyártanak, illetve szörfök, bútorok és egyéb kiegészítők is akadnak a kínálatukban. www.irisskateboards.com
Talán az egyik legismertebb ilyen cég a MapleXO, akik főleg ékszereket készítenek. A portlandi vállalkozás évekkel ezelőtt lett világszerte ismert, amikor a Grove tervezőivel karöltve iPhone tokokat és hátlapokat kezdtek gyártani. www.maplexo.com
Egy szó mint száz, érdemes figyelni a gyártók tevékenységét, hiszen a vásárlásainkkal szavazunk, hogy ezek a példa értékű projektek még hosszú évekig futhassanak, és a gördeszkázás egy fenntartható, felelős irányt képviseljen.
Vajon mi teszi a gördeszkázást különlegessé? Gondoljunk bele, csak egy falap négy kerékkel, mégis képes volt fantasztikus közösségeket kialakítani, világszerte hatalmas hatással volt a zenére, a vizuális kultúra rengeteg ágára, és milliók gondolkodását határozza meg. Ez az egyszerű eszköz képes arra, hogy összekovácsolja az embereket, hogy eltörölje a köztünk feszülő értelmetlen határokat és kiragadjon a hétköznapokból.
A Free Movement Skateboarding nevű szervezet pontosan ezt a hatást igyekszik felhasználni arra, hogy a jelenleg elképesztően túlzsúfolt görög menekülttáborok lakóit kihúzza a gyötrelmes mindennapokból. Ruby Mateja és Will Ascott azzal a céllal hozta létre az FMS-t, hogy ha csak egy kis időre is, de átadhassa nekik azt az érzést és szabadságot, amit számunkra a gördeszkázás jelent.
Will Ascott a Jenkem-nek foglalta össze egy cikkben, hogy mi történt velük az elmúlt években.
„Három évvel ezelőtt, amikor Ruby és én lehajtottunk az Olaszországból induló kompról a Görög tengerparton gyönyörű olajfa ültetvények és a kék tenger látványa üdvözölt minket. Nagyon izgatottan és naivan kezdtünk bele a projektünk megvalósításába, az Egyesült Királyság NGO Help Refugees támogatásával.
A támogatás összegéből el tudtuk indítani a Free Movement Skateboarding-ot, hogy a görög menekülttáborok fiatal lakóinak megmutathassuk a gördeszkázást, és lehetőséget biztosítunk a sport elsajátítására.
Amikor elindultunk Londonból, rengeteg kérdés volt a fejünkben. Vajon, hogyan segíthet a gördeszkázás a rendkívüli nélkülözés környezetében? Milyen szerepet játszhat az évek óta tartó gazdasági válság megszorításai közt? És hogyan lehet kitörési lehetőség azoknak a bevándorlóknak, akik a jobb élet reményében hátra hagytak mindent? A projekt előkészítése során többször jártam ezekben a táborokban és egyértelmű volt számomra, hogy a mindennapi szükségletek biztosításán túl nem sokat tud tenni egy ilyen környezet az ott élő tizenévesekért. Már akkor is éreztem, hogy a gördeszka nagyszerű lehetőséget biztosíhatna ezeknek a fiataloknak.
Bár nem voltunk teljesen biztosak a dolgunkban, három területen kezdtünk bele a munkába, amik azóta a FMS alappillérjeivé váltak. Az első célunk az volt, hogy a nemek közti különbségekről való gondolkodást alapjaiban változtassuk meg. Másodszor a helyi integrációt tartjuk fontosnak. Lehetőséget biztosítunk a helyi lakosságnak, hogy részt vegyenek a programjainkban, így kulcsszerepet játszanak a menekültek beilleszkedésében, a skateparkokban és azon kívül is. Végül a gyerekek mentális fejlődését és traumáik feldolgozását segítjük egy szakértőkből álló csapat segítségével.
Athénba érkezésünk után Benji Sowter ácsmester vezetésével olyan elemeket gyártottunk, amiket úgy lehet egymásba pakolni, mint a matrjoska bábukat. Az első spot, ahol felállítottuk őket egy kosárlabda pálya volt, egy köpésre egy ókori iskolától, ahol most hajléktalanok alszanak, egy külvárosi közösségi központ közelében. Az első napokban a közeli általános iskola diákjai kezdtek érdeklődni, majd szép lassan megjelentek a menekült gyerekek is. Eleinte hatalmas kihívás volt, hiszen a környék gyerekei egészen más traumákkal érkeztek, mint a bevándorlók. Viszont az első sikerek, egy-egy méter gurulás, esetleg egy trükk, szépen lassan elmosta a köztük lévő távolságot. Az a fajta koncentráció, ami a gördeszkázáshoz szükséges segített ezeknek a fiataloknak, hogy ne a problémáik legyenek fókuszban.
Ezek a gyerekek pont úgy megszerették a gördeszkázást, mint te vagy én. És nagyjából ez az egyetlen dolog az életükben, ami homogenizálja őket. Egyébként minden tekintetben, személyiségükben és migrációs állapotukban egyediek. Afgán, szíriai, görög, iráni, kongói, spanyol … 5 vagy akár 22 évesek. Keresztények, muzulmánok, ateisták. Nincs konkrét elképzelés arról, hogy kikkel foglalkozunk, hiszen nem lehet sztereotipizálni a menekülteket. A sztereotípia, amit a hírekből ismerünk a média és a politikusok tévedése, azoké, akik profitálnak abból, ha félsz más emberektől.
2019 szeptemberében, ahogy a programunk lendületet kapott, a görög újságok kezdőlapjai tele voltak ezekkel a sztereotípiákkal. Egy hajnalban a menekült családokat kilakoltatták és egy korinthoszi központba szállították. A gyerekek nem kaptak többé iskolai oktatást, sem egészségügyi ellátást. A helyi görög gyerekek pedig nem értették, hogy hova lettek új barátaik, akikkel együtt tanulnak nálunk gördeszkázni. Azt hiszem egy ilyen eseményt egy gyereknek rettenetesen nehéz feldolgozni.
Közben több menekülttábort is bevontunk a programba, mert azt látjuk, hogy a táborokban uralkodó unalom felőrli a fiatalok lelkét. Egy év után a Dán Menekültügyi Tanács több tucat gördeszkával támogatott meg minket, hogy a rendszeresen részt vevő gyerekeknek saját hardware-t tudjunk biztosítani. Hihetelen volt látni, ahogy ezek a gyerekek kis gördeszkás mikrokozmoszokat alakítottak ki szerte Görögországban. A saját világukban pedig, nincsenek Afgánok, Szírek, Görögök,Irániak, Kongóiak, keresztények, muzulmánok vagy ateisták. Csak gördeszkások.”
///Linómetszetek: Will Ascott///
Már régóta lehetett pletykákat olvasni arról, hogy a Vans és Wade Goodall filmet készítenek, de sokáig úgy tűnt, hogy ez csak pletyka marad. Végül minden előzetes figyelmeztetés nélkül megjelent a Pentacostal. Shane Fletcher rendező keze alatt, az Ausztrál mozi hangulatát idézve, született meg ez a fantasztikus szörf opera. A film gyönyörűen ötvözi a kézzel rajzolt animációk, a hibátlan operatőri munka, és a zseniális zenék érzelmi hatását. Wade 1500 rajzot és festmény készített a filmhez, és a legvadabb ausztrál hullámokat kereste meg a forgatáshoz.
„A film minden eleme azt a művészi célt szolgálja, hogy jelenetei egy emléknek tűnve mutassák be a szörfözés esztétikáját.” – mondta Goodall a film bemutatója után.
A csapat szerint a Pentacoastal eredeti lendülete Wade volt, a végeredmény pedig Shane és a Vans kreatív látomásainak élénk együttműködése. A szürreális hullámokkal és távoli tájakkal terhelt Pentacoastal kétségkívül az egyik legjobb szörfös film, amit valaha láttunk.
A N’joy Service idén tizedik éve rendezi meg nyári wakeboard táborait. Tíz év hosszú idő, így a srácoknak bőven volt lehetőségük tapasztalatokat gyűjteni, amit idén is fognak kamatoztatni. A táborok ára tartalmazza az oktatást, felszerelést, reggeli józanító jógát és természetesen az esti bulit, házi versenyt, röplabda bajnokságot és a felejthetetlen élményeket. Idén a megszokott kecskeméti wakeboard pálya és egy új helyszín a Lupa Wake ad otthont a táboroknak.
Kezdőknek különösen ajánlott, hiszen a kiváló oktatók keze alatt a tábor végére biztos, hogy magabiztosan állnak majd deszkára. A szervezők segítenek mindenben, oktatnak, tanácsot adnak bármilyen szinten vagy, és felszerelést is biztosítanak, ha szükség van rá. Ha teljesen ismeretlen számodra a sportág, akkor egy kis fejtágítást itt találhatsz. A vér profik pedig megmutathatják, hogy ha nem táborok szervezéssel töltöd a nyarakat, akkor milyen szinten lehet megtanulni wakeboardozni.
Jelentkezni a facebookon: Lupa, Kecso vagy az N’joy weboldalán lehet. Vagy hívd fel Benőt /+36 30 556 8795/ és kérdezd bátran.
Viva la Vida
Néhány éve még elég nehéz volt elkezdeni a wakeboardozást, hiszen itthon kevés pálya volt, nehezen és drágán lehetett csak felszereléshez jutni. Szerencsére, ahogy egyre népszerűbb lett a sportág, úgy nyílt több és több lehetőség azok előtt, akik szeretnének belevágni. Összeszedtünk néhány tippet pályákról, felszerelésről és úgy általában a wakeboardról.
Story
A wakeboard egy viszonylag fiatal sport, a 80-as években találta ki egy Jimmy Redmon nevű fickó. Jimmy akkoriban ment egyetemre és emiatt Austinba kellett költöznie. A probléma az volt, hogy Jimmy a part menti Hustonban nőtt fel és rendszeresen eljárt szörfözni a haverjaival, viszont Austinban erre nem volt lehetősége. Eleinte vízisível próbálta helyettesíteni a hullámlovaglást, de hamar ráunt, ezért kitalált egy olyan szörfdeszkát ami alkalmas arra, hogy vontassák. A wakeboardnak elkeresztelt sportág hamar nagyon népszerű lett, annak ellenére, hogy az első deszkák nagyon gyorsan tönkrementek. Jimmy 85-ben otthagyta az iskolát és wakeboardokat kezdett gyártani, 88-ban pedig megalapította a Word Wakeboard Association-t melynek jelenleg is ő az elnöke.
Felszerelés
Az alap szett viszonylag egyszerű. Kell egy deszka, egy kötés, bukósisak(!) és egy mellény. Természetesen mindenféle kiegészítőt lehet vásárolni, de az alap a fent említett 4 cucc. Első alkalommal célszerű bérelni a felszerelést, viszont ha valaki komolyan tervezi, hogy belevág, akkor a saját eszközök gyorsabb fejlődést tesznek lehetővé. Deszka vásárlásnál a testsúlyhoz megfelelő lapot kell választani, illetve figyelembe kell venni, hogy milyen célra szeretnénk használni. A motorcsónakos vontatáshoz keskenyebb lapot kell keresni, míg a pályán történő wakeboardozáshoz a szélesebb lapok a jobbak. Kötésből is többféle létezik, kezdőknek a papucskötéseket szokták ajánlani mert sokkal egyszerűbb és gyorsabb a használatuk, viszont ha már megy a siklás és a fordulások akkor érdemes beszerezni egy zárt kötést (így költségkímélőbb rögtön az utóbbit választani). A bukósisak fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, kötelező minden pályán, ezen nem szabad spórolni. A mentőmellény szintén kötelező, érdemes egy szorosan a testre tapadó wakeboard mellényt vásárolni, ezekben könnyebb és kényelmesebb a mozgás mint a hagyományos mellényekben.
Pályák ahol gyakorolhatunk
Szerencsére már nagyon sok tavon van kiépített pálya, illetve sokfelé van lehetőség a motorcsónakos vontatásra is. A pályák hasonlóan működnek mint a sífelvonók, a bérletek és napijegyek is ugyan azt a rendszert követik és az árak sem térnek el különösen. Az egyik legkedveltebb pálya itthon a LupaWake, ahol három pályát használhatunk, tudásunknak megfelelően a két oszlopos kezdő pályától a kickerekkel és korlátokkal tarkított pro pályáig. Az egyik legnagyobb múltra visszatekintő pálya az Omszk Wake Centrum, ahol akárcsak a Lupán tapasztalt oktatók segítségét is kérhetjük. Egy másik közkedvelt hely a kecskeméti Ride Cable, ahol szintén tartanak oktatást és táborokat is. Persze a Velencei tavon, a Balcsin és a legtöbb nagyobb tavon van lehetőség kötélpálya használatára, így nem kell feltétlenül Kecskemétre vagy Budakalászra utazni. A különböző elemekkel felszerelt pályák már ritkábbak, szóval ha valaki korláton szeretne csúszni, vagy ugratókat kipróbálni ahhoz általában a jobb placcokat kell felkeresni, de az alapok elsajátításához szinte mindegy, hogy melyik helyet választjuk.
Létezik Magyar Wakeboard Szövetség, viszont sajnos a weboldaluk évek óta nem volt frissítve, és elég nehéz olyan tematikus weboldalt találni ahol segítséget nyújtanak a kezdőknek. A legegyszerűbb egy rendes szaküzletet keresni, ahol az eszközökkel kapcsolatban az eladók tudnak tippeket adni, az alapok elsajátításához pedig hatalmas segítséget nyújthat egy oktató.
Alapvetően a wakeboard egy nagyon élvezetes és sikerélményekkel kecsegtető sportág. Akinek már van tapasztalata a board sportok terén, annak viszonylag könnyű a kezdés, hiszen igen hasonló mozdulatsorokat kell gyakorolni, mint snowboardozás vagy éppen gördeszkázás során. Nagy előnye az előbbi sportágakkal szemben, hogy az esések kevésbé fájdalmasak, bár a víz azért tud meglepetéseket okozni.
A végére egy kis kedvcsináló:
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=Yg1HFwq8kwg&w=1280&h=720]///Kép: Mauricio Ramos – Red Bull///
Tavaly év végén a két zseinális wakeskater, Zuzana Vrablova és Brian Grubb, egy kis csapat társaságában felkerekedett, hogy egy igazán egyedi helyen próbálhassák ki kedvenc sportjukat.
Brazília északkeleti partja mentén hatalmas sivatag húzódik, ebben a homoktengerben rejtőznek a kiszemelt helyszínűl szolgáló tavak, amiket Lençóis Maranhenses néven ismerhet, aki már utazott arrafelé. Az esős évszakban lehulló rengeteg csapadék kimossa a homokot a part mentén, viszont az alapkőzet miatt csapdába esik, így minden évben hatalmas tavak keletkeznek a sivatagban. Ez a jelneség biztosította a környék élővilágának és az ott élő embereknek évezredeken keresztül az ivóvizet a száraz időszakokban.
Zuzana és Brian évekig tervezte, hogy ellátogat ide, és hosszú szervezés és előkészület után végül összehozták a feledhetetlen trippet. Egy videós csapat kísérte őket, hogy ne csak állóképen élhessük át, hogy milyen a sivatagban wakeboardozni. A zseniális képeket pedig hazánk messzire szakadt szülöttje, Deák Bárdos Dániel lőtte, akinek erősen ajánlott lecsekkolni a weboldalát. Itt.