Címke: Interjú

Interjú – Králik Dani

Milyen volt, amikor ellopták a biciklidet?

Meglepő. Hihetetlen. Még soha nem lopták el a biciklimet, pedig már 37 éves vagyok. Bár a legdurvább az egészben, hogy megtaláltad egy órával később, egy bokor aljában. A részletek helyett inkább a tanulság a fontos, mégpedig az, hogy valóban, egy üres erdőből is ellophatnak bármit, 60 másodperc alatt. Konkrétan megdörzsöltem a szemem, hogy jól látok-e, annyira hihetetlen volt, hogy nem látom a piros biciklimet. Ez lett volna a második meghiúsult fotózásunk, az első alkalmával vihar-kárt kellett mentenünk a barátnőmék… izé, menyasszonyomék vizisí-pályáján, most meg a bicóm… Kezdtem elátkozottnak hinni az ügyet, pedig őszintén jól esett, hogy gondoltál/gondoltatok rám. Rég nem volt ilyen… Az egó imádja az ilyesmit. Falja.

Gyerekként motoroztál, miért váltottál BMX-re?

Nem. Gyerekként teniszeztem, még le is igazoltak az utolsó évemben, pedig elég átlagos voltam. Aztán hobbi/gyerek krosszoztam egy 80-as Honda CR-rel, ami közös volt egy sráccal, akinek már nem emlékszem a nevére. Aztán Édesanyámnak nem tetszett, amikor a motorra költeni kellett volna, így kaptam egy görkorit. A szexi, mostoha-nővéremmel mentünk együtt a görkorisok közé és mivel omega seggnyaló kiscsávó voltam, így elég hamar befogadtak és mindig szívesen láttak. Első este vettem az egész “nyugatis” brigádnak csirkecombot az alagút, Attila út sarkán lévő, mai napig működő, éjjel-nappali kolbászozóban. Budai zsúrpubiból, straight “nyugati hétlépcsős” utcagyerek lettem. Aztán amikor megnyílt a görzenál, gyakorlatilag beköltöztem oda, ugyanis az elején jó pár évig éjjel-nappali volt… Offspring, Bad Religion, Kiscápa, Hyper, Gyulai Viki kannái, salibár, gumiasztal, nagyfélcső… volt ott minden. Ott ismerkedtem össze mindenkivel és mindennel. Görkorit meguntuk, így volt közös gördeszkánk Töky Danival, aki később Blik Dani lett. Nagyfélcsöveztem vele, olyan akartam lenni mint Guli. Nem sokáig, mert aztán komoly grefitisek lettünk. Aztán Csepku Dani, Bakó viktor, Szabó Laci. Mind BMX-esek voltak, de együtt fújkáltunk, rosszalkodtunk, rendőrségre is néha együtt mentünk, de volt, hogy csak engem vittek el. Nem voltunk nagyon rosszak, de jónak sem kifejezetten számítottunk. Volt, hogy lakást béreltünk közösen.. na ott elég rosszak voltunk. Amúgy inkább a családjaink életterét romboltuk, mint jó rendszerváltás gyermekei. Prodigy, vonatfestés, trinyó. Lázadtunk, de tudtuk, hogy bűnözők sosem leszünk. Futottunk a szkinhedek elől, Kökinél fújtuk a metrót, Beastie Boys-t meg Lords of Brooklyn-t hallgattunk… De mi is volt a kérdés? Ja. BMX. Hát az úgy volt, hogy mind ezek közben elkezdtem füvet árulni, amihez kellett egy mountain bike, de régebben kicsit DH-ztam is, ezért valami olyasmit akartam, amivel lehet kicsit ugratni, na meg a BMX-es barátaim is elfogadják, szóval vettem egy Barracuda-t. Aztán jött be a drogtörvény és illegális lett a fű, úgyhogy azt aznap abbahagytuk. Mármint először csak abbahagytuk árulni, aztán én nem sokkal később a szívását is, mert elég nagy baromság. Csuma depresszív/skizofrén/paranoid lesz tőle az ember… Na mindegy. Szóval megmaradt a Barracuda, amivel elkezdtem ugrálni, amiben aztán napi szinten törtem le a monoblokkokat és Marics Tomi napi szinten röhögött ki. Így 1999 május 5-én, Csepku Dani, a Velvárt és Anyukám segítségével, összeraktam az első BMX-emet, egy KHE Beatert.

Most hogy jelenik meg a mindennapjaidban (a BMX)?

Aktív az életem. Motorral farolgatok, szörfdeszkával küzdök, gördeszkázom, hódeszkázom, vagy csak egy hétvégi hajnalon yamakasizom hazafelé részegen. Valamilyen mozgást, aktivitást mindig csinálok, amiben sikerélményt lelhetek, szóval a BMX inkább már egyfajta erős összetevő, mint a mindennapjaim. Egy olyan eszköz, amihez még mindig tudok úgy nyúlni, hogy kicsit profinak érezzem magam valamiben.

DSC_8884.jpg

Tudjuk rólad, hogy sokoldalú vagy és egy csomó mindent csinálsz egyszerre. Sportolsz, speakerkedsz, fotózol, motort építesz, stb. Hogy tudod ezeket összeegyeztetni?

A sportok egyfajta előnyt élveznek, mert nélkülük elég rosszul működöm. Speaker-kedni hívnak, mert valahogy úgy alakult, hogy amit látok, azt el is tudom mondani érthetően, de egy évben 1-2 alkalomnál többször ez nem fordul elő. Fotózni fotózok. Ha azt kérdeznéd, hogy mi a hivatásom, foglalkozásom, valószínüleg a “fotós” lenne az, mint a sportok között a BMX. Profi vagyok és ha épp akarok, akkor ebből élek. Ha épp akarok. Ezt nem fellengzésnek, sokkal inkább döntésképtelenségnek kell érteni. Annyi féle jó dologgal foglalkozhat az ember, hogy egyszerűen mindig kell valami, ami újat ad. Így jött a motor építés… Amúgy motor építés címszóval lehet ám fotósnak, BMX-esnek és amúgy egyébként motorépítőnek lenni egyszerre. Jó buli.

Megtalálod az egyensúlyt a munka és a hobbi, vagy épp a magánéleted közt?

Lehet, hogy valamit rosszul csinálok, mert nem igazán érzem, hogy lenne egyensúly. A munka-hobbi-magánélet egyensúlyt ugyanis valami kompromisszumokkal teli mátrixnak képzelem, ahogy látom leírva, ilyesmi pedig nem nagyon van az életemben. Vagyis nyilván, a macska szarját ki kell venni az alomtálcából, egy halott családtagot meg kell siratni és el kell temetni, a csajomat… vagyis a menyasszonyomat boldogan kell tartani, a munkámban jónak kell lennem, a sportokat ki kell élveznem, de őszintén, ez az egész egy nagy massza. Nincs annyi mérleg nyelv, amennyibe ezt a végtelen világot bele lehet tenni. Így leírva a választ is tudom. Nem, nem találom meg az egyensúlyt, de abban a hitben vagyok, hogy folyamatosan keresem. Amúgy néhány napja egy omega fotóstúdiónak lettem az omega főnöke, amivel még egyáltalán nem tudok mit kezdeni, de jól megy.

Mesélj a Neugáról!

Motorokat és egyéb kegytárgyakat megmunkáló, kézműves műhely. A társaim a szövetkezésben két zseniális forma. Eszteri Benedek, akit kiskora óta úgy szerettem, mint a kisöcsémet, viszont egy ideje inkább úgy, mint a testvéremet. Kibaszott precíz, bár elég nagyképű, meg szigorú, figura, alapvető BMX-es gyökerekkel. Ölelkezni egyáltalán nem tud. Bármit megtanul 3 nap alatt, bármit megold egy hét alatt. Kurvára szeretem. A másikat is. Ő Tóháti Robi. Szívesen hagynám csak ennyiben, tök vicces lenne. De azért a viccnél fontosabb tudni róla, hogy egy kibaszott zseni, annak ellenére, hogy omega diszleksziás és újpesti. Ő a tetovált, Harley-s huligán, aki imádja a drótszőrű tacskókat és részegen simán besír lelkizés közben. Benedek pontos és okos. Robinak nagy tudása van és jó értelemben véve fanatikus. Nekem meg szépérzékem van és tudásvágyam. Ez a Neuga.

Milyen terveid vannak a jövőben?

Egy adott pillanatban szeretnék fénnyé válni.

Persze csak azután, hogy a családom, az addigra kialakult, többlaki kommunánk, a fa pool-unk, az erdei trails-ünk és flattrack pályánk, a saját kis grundunk és a stafétát átvevő fiatalok mind irányba vannak rakva.

Mit gondolsz a BMX mai helyzetéről?

Ez most olyan súlyos az előző után, hogy inkább válaszolnék valami teljesen másra, de megpróbálom az általad említett egyensúlyt bevonni a képletbe és valami nehezebbnek eleget tenni. Jól szerepelni. A BMX jelenleg már nem az, ami volt és ha ezzel nekem bármi problémám lenne, az azt jelentené, hogy egy csőlátású, a múltban élő barom vagyok. Nem vagyok. A BMX egy elfogadott szabadidős tevékenység lett, ami talán épp most változik valódi sporttá. Az Olimpia szerintem elég durván rendbe fogja rakni a tömegben kialakult képet és segít majd megalkotni a rendszert. Talán lesz egy pont, amikor majd totálisan elválik az újkori BMX-től, a kész sporttól az, amit mi csinálunk/tunk. Ezzel nem mondom azt, hogy esetleg a régi életstílus vezérelt, vagy a másik, teljesen egyértelműen élsport irány jobb lenne. Egyszerűen azt gondolom, hogy annyira ketté fog válni, hogy talán nem is fogják ugyanúgy hívni. Surf-ben például, ha van két csávó, szinte ugyan azt csinálják, de az egyik versenyzik, a másik meg nem, az már – a professzionális surf világban – kap jelzőt. Egy profit (aki ugyebár megél a sportjából) ott FREE surfer-nek hívnak, ha nem versenyzik. Meg SOUL surfernek. Ha azt mondják valakire, hogy SURFER, az a surf versenyzővel szinte mindig egyenlő, ismétlem, a profik között. Valahogy így fog külön válni először a BMX is, és jelenleg ennek vagyunk az első fázisaiban. A BMX talán nem is olyan nagyon sokára lehet, hogy élsport lesz. Vagy élsport is lesz. Amúgy lehet, hogy egyik életemben lennék BMX válogatott edző. Az olyan mint a team manager, csak nem szív füvet, viszont intéz minőségi kaját. Olyan meg már voltam. (Ide kéne egy kibaszott szmájli nem?! Hihetetlen, hogy 37 évesen az ember igényli a szmájlit, nehogy a többi ember ne értse meg.) Viccet félretéve, ez egy marha izgi kérdéskör, ami remélem még a fénnyé válásom előtt kiforr, mert kiváncsi vagyok rá.

A BFH egyik alapító tagja vagy, mesélj egy kicsit az egyesületről! Honnan jött, merre tart? Hogy érzed, közeledik a kitűzött célok eléréséhez az egyesület?

Nagyon aktuális a kérdés. Jelenleg pont azok az információk száguldoznak a levelezésemben, amihez hasonlóval eddig még soha, vagy csak olyan rég találkozott a magyar freestyle BMX, hogy én arra nem is emlékezhetek. Én személy szerint nem túl sokat tettem az ügyért, viszont Pichler Robi-nak és amúgy az Olimpiának, Fise-nek köszönhetően úgy fest, hogy 10 milliók fognak érezhetően a sportunkba folyni rövidesen. Változik a freestyle… Olimpiára megyünk, drogtesztet kapunk, az UCI mondja meg, hogy a szél ami fúj, abban el lehet-e indítani a versenyt, versenyzők nemzeti színekkel díszített egyenpulcsiban nyomulgatnak, pszichológiai teszteken, felkészítéseken vesznek részt és így tovább. Na meg persze ott a másik oldal, akik mindezt köpködik. Azok, akik elsőre úgy tűnhet, hogy féltenek valamit, ami olyan vad és őrült és szabad. Valójában amióta X-Games és Matt Hoffmann van, azóta ebbe az irányba tartunk, csak most érünk el ide. A negativitás az üggyel kapcsolatban viszont sokszor tökre érthető, hiszen egy boka magas padkán csúszkáló, vagy rejtett trails-en ugráló, szívogató, vagy csak simán introvertált, esetleg megnemértett rider még kevesebb figyelmet kap majd egy amúgy egyértelműen exhibicionista sportban. 10 – 15 éve is voltak olyanok, akik unták a robotikus bicózást. Én is. Ez nem változott, viszont a sportteljesítmény elvitathatatlan és a stílus kezd ismét teret nyerni. Én élvezem ami most történik. Bár van munkám bőven, ezért időm kevés, de remélem lesz lehetőségem moralitást, hozzáállást, mozgáskultúrát tanítani a jövő BMX-eseinek. 

DSC_8917.jpg

Te megélted az extrémsportok aranykorát itthon. Milyen volt és miben volt más az az időszak?

Kurva jó. A mai napig táplálkozom belőle. Kibaszott tökösek voltunk, determináltak, akartuk az egészet. Mindent bevállaltunk, a trükköktől kezdve a végtelen vonat utakon át, a csóróságot, a szar pályákat, a szar kaját. Mindent megtettünk azért, hogy BMX-esek legyünk. Nem voltunk azok az őrült, “adrenalin” junkie-k. Nem volt taraj ragasztva a bukónkra. Mi már az intelligens extrémsportosok voltunk. Tudtuk, hogyan kell jól megélni és fejlődni, hogy némi energiabefektetéssel egyre jobb körülmények között nyomjuk, egyre jobb kaját együnk, egyre kevesebb barommal utazzunk, egyre jobb helyekre. A BMX volt a sport, amiben kiéltem magam, Az OFFLINE magazin volt nekem a fő háttér, a munka, ahova a fotókat, cikkeket gyártottam. A téli időszakban a Snowboard fotózás volt a munka, az csak egy hozadék volt, hogy közben elképesztően gyönyörű helyeken lettem a közepesnél talán kicsit jobb hódeszkás. Nyáron pedig újra Marics “Nike” Tomi-val gyártottuk a Ride.hu-s BMX-es filmeket. Ultralight, Ultratight, roadtrip videók tömege. Volt, hogy havi szinten csináltunk letölthető összefoglalókat, annyi verseny, utazás, esemény volt. Persze mindegyikben szerepelni is akartam. Talán ez volt az egyik fő hajtóerőm, hogy megmutassam, mit ugrottam. Nem nagyon emlékszem időre, hogy egy seggemmel tényleg csak egy lovat akartam volna megülni. Nagyon hálás vagyok mindennek és főleg mindenkinek, akikkel megélhettem ezt az időszakot, de őszintén mondom, hogy a jelen legalább olyan sokat ad. Mások a feladatok, az örömök, a prioritások, de a végeredmény ugyan az.

Az aktív éveidben sokat versenyeztél. Milyen eredményeid vannak? Milyen szponzoraid voltak? Egy időben elég jól működött itthon a szponzoráció, nem?

Ha úgy alakul, a mai napig szívesen elindulok minden versenyen, de ez a realitásban úgy néz ki, hogy évek óta ez egyedül a Ridefest dirt Kecsón. Imádok versenyezni, csípem, ha bemondják a nevem, tökre megtol. 37 éves vagyok, ezért ez csomó embert szórakoztat, nem pont úgy mint engem. Ha bénázom is tök oké nekik, de én kikészülök. Régóta gondolom magmról, hogy szépen, vagy legalább okosan bicózom. Na ez nyílván kopik idővel, ezért majd meg kell tanulnom ezt is kezelni. Szerencsére még van pár move amivel azért tudok érdekes lenni. Vicces amúgy az egész téma. Érted, 37 éves vagyok… senkinek nem kell megmutatnom semmit, nem kellenek új szponzorok, nem tartozom megjelenéssel. Szinte minden elmúlt a “profi” korszakomból. Amúgy pont nemrég kiléptem/kirúgtak az utolsó szponzoromtól is, mivel eljött egy pillanat, amire viccesen megbeszéltük anno, hogy ha eljön, akkor vége. A részleteket nem mondom el, de a lényeg, hogy felnőttem. Szóval nincs tovább Von Zipper, de ha majd új szemcsi kell, akkor is tutira azt veszek. Amúgy alapvetően két cég csinált belőlem “sztárt”. A Bizo, vagy más néven 3120. Saját cipőt terveztünk Bakó Viktorral, pénzt, ruhát, egy darabig biciklit, cipőt kaptunk. Jó világ volt, a mai napig sokat köszönhetek Ráth Péternek. A másik a Velvárt, akitől minden évben új BMX-et kaptam. Onnan azért léptem ki, mert Popa Rolival csúnyán bánt Bontovics Imrebácsi, amiről aztán nyílván kiderült, hogy kurvára volt oka. Szóval ezt becumiztam. Imre (sosem hívtam Imrének… lehet bemegyek egyik nap leimrézni) nagyon jó volt hozzám mindig. Először rajta keresztül, aztán egyenesben voltam Fly Bikes team tag. Kint is voltam az oldalukon. Kibaszott menő volt. Magazinoknak, márkáknak és talán magamnak is köszönhetően voltak rajongóim, olyanok, akik másolták a stílusom, a biciklim. “králikdani” egy termék volt, amivel másik termékeket reklámoztak. Kurva sok aláírást osztottam ki, pedig sosem nyertem a versenyeket. Najó, 2 dirt versenyt igen. Garage Store, 7 év Osiris, közben Adio egy kis időre, meg sokra az Oakley, utána Von Zipper 10 évre, Eastpak elvitt Woodwardba meg Greenville-be, kicsit a Monster, meg kicsit a Burn, Gryphus talán a mai napig… lehet fel is hívom Benkő Zsoltit, hátha mégis van még támogatóm. Régebben nagy volt a Hype. Az egész extrém mizéria kellett a cégeknek- és itt a multikról, nagyokról, nem BMX-es eredetűekről van szó. Friss, gyors, menő, jól kommunikálható, szabad dolog voltunk. Aztán a 3-6 éves kommunikációs tervek egy idő után elfogytak és mind újabb és aktuálisan menőbb dolgokat kaptak fel az éppen aktuális 3-6 évre. Egy időben túl jó dolgunk volt, emiatt nagyot puffant mindenki… én amúgy nem, mert sosem gondoltam a szponzoraimra úgy, mint valódi bevétel forrásra, de a piac és a nagy pénzekre felépült piac eléggé beszopódott, bár akinek volt reklámos tapasztalata, az tudhatta előre. Most meg szépen lassan beérünk, aztán Olimpiára megyünk, kvótánk lesz, meg rendszerünk és felkészülési, meg utánpótlási keretünk. Minden pontosan úgy megy, mint ahogy azt bármelyik bölcs megmondhatta… vagy akár meg is mondta.

DSC_8937.jpg

Kész vagy?

Nézd. Két óra lesz hamarosan. Ezt vehetjük úgy, hogy egy szerencsés állapot, mert holnapi dolgaim miatt le kéne feküdnöm, így nem fogok teleírni még másfél oldalt, többszörösen összetett mondatokkal és öntömjénezéssel, hogy én milyen kibaszott jó vagyok és nekem milyen marha jó életem volt/van. Örülök, hogy megkérdeztél dolgokról és tök hálás vagyok, hogy eljöttél és végre összehoztuk ezt a fotózást, ahol megint megmutathatom, hogy még mindig kábé ugyanazt ugrom. Jól esik.

Ma (MC) Benőnek (a jövő-menőnek) mondtam is pont, hogy addig nincs para, amíg az ugratósort minden évben végig tudom ugrani. Amúgy Benővel nem szoktam direkt talizni, ez véletlen volt, de amúgy örültem neki…. Durva.

///Képek: Pálfi Balázs///

Interjú – Sziklai Pali

Véget ért Sziklai Pali kiállítása a Telepen. Aki nem volt ott bánhatja, hiszen Pali legújabb munkái nagyon jól mutattak a falon. Elkaptuk néhány szóra, hogy meséljen a kiállításról, a rajzról, tetoválásról, gördeszkáról és a hedonizmusról.

Fs: Milyen volt a kiállítás? Tervezel következőt?

P: Köszönöm, nagyon szuper volt mindhárom, de talán ez az utolsó volt számomra a legkedvesebb, utólag is köszi a lehetőséget mindenkinek! Most azt hiszem picit rápihenek a dologra, de mindenképpen szeretnék ilyen megjelenéseket.

Fs: Milyen visszajelzéseket kaptál?

P: Szerették az emberek, valaki még el is tulajdonított egy fotót, de ez számomra bók! Azért ne vigyétek mindet, hahaha! Ahogy vártam is, meg is kerestek jó páran tetoválással kapcsolatban, de részben ez volt a cél.

Fs: Mi késztetett arra, hogy elkezdj rajzolni?

P: Igazából az egyik barátom grafikusnak tanult, elég gyakran bandáztunk együtt, neki mindig rajzolnia kellett valamit, így unalmamban én is elkezdtem firkálgatni. Később már kifejezetten rajzolni jöttünk össze. Ezelőtt is firkálgattam néha, de azt hiszem nagyrészt a haver volt a húzóerő.

Fs: És a tetoválás?

P: Én is elkezdtem tervezőgrafika szakon a tanulmányaim, de őszintén szólva, nem vettem valami komolyan. Annyira nem jött át nekem a dolog, inkább marketing ez a szak, mint művészet, de azért még mai napig bevállalok ilyen jellegű megbízásokat, ha az időm engedi. Aztán lehetőségem volt kipróbálni a tetoválást, ami abszolút kreatívabb számomra, szeretem amikor a vendégeim elképzeléseit kell papírra, majd bőrre vetni.

Fs: Mi, az amiben még fejlődni szeretnél?

P: Egyenlőre nagyon élvezem minden pillanatát a tetkózásnak, de szeretném magam kipróbálni külföldön is, embereket megismerni, expokra eljutni. Még karakteresebbé csiszolni a munkáimat. Illetve szívesen kipróbálnék más-más stílusokat/technikákat a tetováláson belül, jelenleg kizárólag fekete, vonalas, pöttyös, úgynevezett blackwork mintákkal dolgozom.

Fs: Tetoválsz, rajzolsz, gördeszkázol. Melyik vagy igazán te?

P: A tetoválás és a rajzolás mondhatni a “munka”, amit szeretnék kihangsúlyozni, én vagyok a legboldogabb ember, hogy egy percet sem kell dolgoznom, mert szeretem csinálni. A gördeszka is nagyon fontos része az életemnek, lassan 18 éve, de ez inkább a nap végén, esetleg szabadnapokon aktuális. Dönteni nem tudok, mindegyik hozzám tartozik.

Fs: Honnan jött a Hedonism?

P: A hedonizmus egy szóban én lennék, kicsit bohókás, elvarázsolt embernek tartom magam, aki szereti az élvezeteket hajszolni, nem szeretem a kötelezettségeket. Még a grafikus képzésem alatt kezdtem el H E D O N I S M. név alatt pörgetni saját grafikás pólókat, de azóta ez ilyen formában eléggé a háttérbe szorult. Elég ritkán jutok el pólózni már. Viszont a név maradt egy pici változtatással, kapott egy workshop jelzőt, így összefoglalja a tipikus hedo-s rajzokat, gördeszkázást, illetve mindenféle másfajta rajzaimat, grafikáimat.

Fs: Honnan szerzel folyamatosan inspirációt?

P: Ma már nagyon könnyű dolga van az embernek, tumblr, instagram,pinterest, rendszeresen látogatom ezeket az oldalakat, illetve más tetoválók munkái is nagyon tudják húzni az embert, legyen szó akár külföldi, akár magyar művészekről.

Fs: Milyen terveid vannak a jövőben?

P: Egyértelműen szeretnék saját stúdiót, de ez még a jövő zenéje. És nem hiszem, hogy itthon szeretném ezt megvalósítani.

Fs: Mi, az amire a legnagyobb hangsúlyt fekteted?

P: Ami nagyon fontos a számomra, hogy felismerhetőek legyenek a munkáim, ezt igyekszem folyamatosan csiszolni! Egyik legkedvesebb bók számomra ez volt: “Pali, nekem kurvára nem tetszenek a rajzaid, de ha meglátom, felismerem, hogy ez tőled jött!”

Fs: Milyen leszel 65 évesen?

P: Mindenképp gurulni fogok még, vagy gördeszkával, vagy kerekesszékkel, de reméljük az első verzió. Ráncos és tetovált leszek, aki mindennap lazul a tengerparton egy finom sör mellett. Sőt még ha erőm engedi, tetoválni is fogok!

Fs: Kedvenc trükk?

P: A switch bs boardslide bs 270 out.

Fs: Kész vagy?

P: Mint mindig!

Köszönjük az interjút Palinak! Érdemes követni Facebook és Insta oldalát, ha szeretnétek rendszeresen ilyen baromi jó grafikákat és tetoválásokat látni.

Interjú – Szikora Bálint

Szerintem jópáran emlékszünk, amikor évekkel ezelőtt megjelent a színen Bálint, és “láblógatós” stílusával rendesen letette névjegyét a magyar gördeszkázás asztalára. Aztán egyre több versenyen, cikkben, videóban futhattunk össze vele, és idővel szerencsére felfigyeltek rá a szponzorok is. Jelenleg a Dwindle distribution csapatát erősíti. Biztosak vagyunk benne, hogy még sokat fogunk hallani az egyik legstílusosabb magyar gördeszkásról.

Bálintot londoni útja előtt kaptuk el egy rövid interjúra és reméljük, hogy a kint töltött hétről is mesél majd nekünk.

DSC_2674

Fs: Mit csinálsz mostanában?

B: Jelenleg egy Vans Shop-ban dolgozom az Árkádban és passzív féléven vagyok az Óbudai Egyetemen. Amikor lehetőségem van rá megyek deszkázni.

Fs: Miért és hogyan kezdtél deszkázni? Mi motivált?

B: Általános 4.-be vagy 5.-be járhattam, mikor megláttam pár idősebb srácot, akik a helyi parkolóban nyomták, közelebb mentem, leültem melléjük és csak néztem őket 1-2 órán keresztül. Na, hát innen nem volt visszaút, nagyon felkeltette az érdeklődésem, úgyhogy igyekeztem is beszerezni magamnak egy deszkát.

Fs: Rétságról a magyar élmezőnybe rázós az út?

B: Nem volt mindig könnyű, voltak hullámvölgyek. Többször is kihagytam hónapokat, volt, hogy több mint fél évig nem álltam deszkára. Vagy nem volt deszkám, vagy csak a motiváció hagyott el. Éveken át 1-2 sráccal nyomtuk otthon, volt idő, hogy egyedül. A trükkökre magunktól próbáltunk rájönni, hogy mit hogyan kellene… Rongyosra néztük VHS-en a New Deal videót, meg azt hiszem volt még egy Transworld, de arra már nem emlékszem annyira. Akkor kezdtem el komolyabban venni az egészet, mikor Frencho egy skateboarding.hu-s videóm miatt felkeresett, hogy meghívna egy versenyre, és szívesen támogatna. Ezelőtt pont fél évig nem nyomtam, és azt hiszem unokatesóm (Ocsenás Dániel) régi cuccaiból raktunk össze egy deszkát a versenyre. Második vagy harmadik lettem.

Ez után egyre többet jártam fel Pestre nyomni, sok embert megismertem Erzsiről, Békásról ésatöbbi….
DSC_6548

Fs: Hogyan tudod télen formában tartani magad?

B: A mostani télen nagyon sokat mentünk ki Bazsival Borárosra, aluljárókba, meg streetelni is, amikor épp engedte az időjárás, még -7 fokban is… Meg lehet szokni a hideget, és egy aláöltöző sokat segít.

Fs: Mik a terveid a szezonra? Versenyek? Videó?

B: Most megyünk Londonba egy hétre haverhoz deszkázni-kamerázni, szóval a felvételeket gyűjtöm idén is egy videóhoz. Verseny -hogy ha lesz- akkor elnézek, de nem azok vonzanak igazán.

Fs: Mi a legemlékezetesebb gördeszkás élményed?

B: Talán az, amikor a Supra csapat demózott az Erzsi pályán, és mikor vége lett elkezdtünk mi is deszkázni, este pedig Nick Tucker odahívott magához és megdicsért, hogy jókat nyomtam.

Meg persze a Prága trippek mindig felejthetetlenek voltak.

DSC_7379

Fs: Legjobb trükk?

B: Egy jó kickflippet mindig jó érzés csinálni.

Fs: Lehetetlen trükk?

B: switch backside tailslide

Fs: Van-e olyan célod, amit szeretnél elérni?

B: Mindig van, hála az égnek.

Köszönjük az interjút, Bálint!

///Képek: Pálfi Balázs///